Gszelmann Ádám: Sűrűtajó iskolája - Thorma János Múzeum könyvei 32. (Kiskunhalas, 2001)
Gszelmann Ádám: A tajói iskola múltja és jelene
„Akik igazságra tanítottak sokakat, tündökölnek örökkön-örökké, miként a csillagok” (Dániel könyve 12.3) Emlékbeszéd Sváb Pál ravatalánál. (Az elhunyttól a volt tanítványok nevében Kovács Károly búcsúzott a pesterzsébeti temetőben.) Kedves Tanítónk! Drága Pali bácsi! Halálod mindannyiunkat váratlanul ért és mélységesen megrendített. Mégsem tehetünk mást, minthogy szomorú szívvel tudomásul vesszük a megváltoztathatatlan tényeket. Mielőtt végleg elbúcsúznánk tőled, drága Pali bácsi, hadd idézzem azt a tartalmas életutat, amelyet megtettél az elmúlt 75 év alatt. Nagyon nehéz időkben - a negyvenes évek legelején - kezdődött pedagógus pályafutásod a Kiskunmajsától 6 kilométerre levő Tajó pusztán tanyai iskolában. Itt hűséges élettársra, eszményi feleségre leltél, akivel az utolsó percig boldog, tartalmas, példás családi életet éltél. Az az iskola, amelyben a Sváb házaspár dolgozott, a kezdettől az iskola megszűnéséig Tajó szellemi fellegvára volt. Sajnos ennek egyik bástyája omlott le tisztelt személyed eltávozásával. Te voltál az egyik világító fáklya, amelynek átható sugaránál Tajó egész lakosságának volt szerencséje melegedni. A legnehezebb időkben is az igazságot hirdetted, megalkuvás nélkül, elkötelezett hűséggel a hazához. Generációk nőttek fel szellemi nagyságodból táplálkozva a több mint négy évtizedes pedagógiai munkásságod alatt. Úgy tanítottad a tantárgyakat, hogy szakos nevelők példát vehettek hatalmas tudásodról, szakmai felkészültségedről. Sok-sok parasztgyermek kapott életre szóló indíttatást, szellemi erőfeszítéseket igénylő, értelmiségi pályák felé. Az ötvenes években ez forradalmi eredménynek számított egy tanyai iskolában. Sokan köszönhetjük neked és feleségednek, hogy azok lettünk, akik vagyunk. Sem időt, sem fáradtságot nem sajnáltál Tajó népének felemelkedéséért, úgy a gazdasági életben, mint a kulturális életben. Mindig mindenkihez volt bölcs, okos, jó tanácsod. Tajó egész lakossága, tanítványaid sokasága tiszteli szellemi nagyságod, a példaképet. Követőid voltunk amíg éltél, és azok leszünk utolsó utadon is. Mindannyian magunkkal visszük azokat a maradandó értékeket, amelyeket Tőled kaptunk tanítványként, kollégaként, barátként, ismerősként. Kimondhatatlan a fájdalom a szeretett feleségnek, lányainak, vejeinek, unokáinak, rokonainak. Mi, akik itt vagyunk, és akik most gondolatban velünk vannak e nehéz órában, osztoznak a gyászban, a mélységes fájdalomban. Emléked életünk végéig kegyelettel megőrizzük. Béke poraidra! BUDAI JOZEFA (Pepi néni): A tajói iskolában mindenki ismerte „emberemlékezet óta” és ezt ő el is várta mindenkitől. Nehéz fiatalsága volt, mint annyi más leányanya-gyermeknek. Bécsben született 1908. április 27-én, süketen. Csecsemőotthon, a soproni intézeti iskola után nevelőszülőkhöz került Körmendre. A szombathelyi leányanya otthonban született meg 1931 -ben kislánya, akit hathónaposán kénytelen volt ő is nevelőszülőkhöz adni. Segítő szándékú emberek révén került ezután a tajói iskolához segítségnek az iskola körüli munkák és a háztartási teendők ellátására. Vezette a háztartást, részt vett a kert és az iskolához tartozó föld művelésében, az iskola takarítása, télidőben fűtése, nyáron a termek meszelése és a tanévre való előkészítése tartozott tevékenységi körébe. Családtag lett a Sváb, majd a Juhász családban. Lányával, vejével, unokáival, dédunokáival haláláig tartotta a kapcsolatot. Segítette őket, megérte ükunokája születését, százévesen 2008. október 30-án adta vissza lelkét teremtőjének.84 53
