Gszelmann Ádám: Sűrűtajó iskolája - Thorma János Múzeum könyvei 32. (Kiskunhalas, 2001)
Gszelmann Ádám: A tajói iskola múltja és jelene
gyermekük született. 1945-ben az Igazoló Bizottság vezetői állásra alkalmatlannak ítélte, és leváltotta az igazgatói munkakörből. Még ez év májusában a politikai rendőrség letartóztatta és megvádolta. Bár a vádak alól felmentették, 1946-ban nyugdíjba küldték. Nyugdíjasként még dolgozott néhány tanévben helyettesítőként. Az 1950-es évek végén Alsóbodogláron a Schwob Péter által vezetett iskolában fejezte be pedagógusi munkáját. 1967-ben halt meg. Feleségével közös sírban nyugszik a római katolikus temetőben. A tanyai iskolák igazgatását 1945 után többször is átszervezték. Ezt politikai törekvések, illetve egyes tanyai területek kiválásai (Pirtó 1947, Zsana, Balotaszállás és Fehértó 1952) indokolták. 1948 szeptemberében minden tanyai iskolát egy-egy városi iskola tagiskolájává tették, az igazgatói feladatok átruházásával. Tajó iskolája a Felsővárosi Általános Iskolához került, a felügyeletét FRÖHLICH LAJOS illetve ZSUBORI KÁROLY igazgatókra bízták. Az 1952. évi átszervezést követően Tajó az Alsóvárosi Általános Iskola tagiskolája lett. KARÁCSONYI JÓZSEF, KRUSPIER PÁL és MÁCSA1 JÁNOS töltötték be az igazgatói munkakört. 1964-ben megszervezték a tanyai iskolák önálló igazgatóságait. WEIBL JÓZSEF 1964 szeptemberében lett a keleti körzet tanyai iskoláinak igazgatója. Munkáját tanyai tanítóként kezdte 1939-ben a Kiskunhalashoz tartozó Bogárzó iskolájában. Felesége Gyulai Ilona tanítónő. 1942-től katona, majd hadifogoly volt. Hazatérése után a városban, az Alsóvárosi Általános Iskolában, majd pedig a Városi Tanács Művelődési Csoportján, mint tanulmányi felügyelő, később, mint csoportvezető dolgozott. 1962-1964 között az Alsóvárosi Általános Iskola nevelője volt. Nagy tapasztalattal, hozzáértéssel látott az igazgatói munkához 1964 szeptemberében. A hozzá tartozó iskolák tanítói elfogadták vezetőjüknek. Rendszeresen látogatta iskoláit, jól megismerte azokat. Segítette és inspirálta a népművelő munkát. Tevékenységének köszönhetően a körzet iskolái jól és eredményesen működtek. Az 1960-as évek végén és az 1970-es évek elején sorra szűntek meg azok az iskolák, melyek eddig felügyelete alá tartoztak. 1973-ban nyugállományba vonult és elköltözött Győrbe. Az iskola tanítói Tajón 1923-ig mindig csak egy tanítót alkalmaztak. Talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy gyakran váltották egymást. 1891 és 1923 között nyolcán tanítottak itt, a megközelítően harminc év alatt. Egyedül Matos György töltött el Tajón hosszabb időt. A többiek a viszonylag rövid idő alatt nem voltak képesek beilleszkedni, de megismerni sem tudták a közösséget. Fontos megemlíteni azt is, hogy 1923-ig mindig férfi tanítókat alkalmaztak. Ez önmagában nem jelentett semmiféle hátrányt, de itt családot alapítani nem tudtak, pláne tanítónőt feleségként idehozni, mivel munkája itt nem lett volna. Éppen ezért a férfi tanítók 2-3-4 év itteni munkavégzést követően elpályáztak jobb lehetőséget biztosító helyekre. A probléma az első világháború után sem oldódott meg. 1923-tól két tanítót alkalmaztak ugyan, de 1940-ig nem sikerült tanító házaspárt idecsalogatni. Az alkalmazott két tanítónő vagy vállalta a szűk nevelői lakásban az együttlakást, vagy szerény körülmények közötti albérletet szerzett. Többen a féijhez menés reményében pályáztak máshová, mások pedig innen mentek férjhez, s ezért távoztak el. 1923 és 1940 között hat tanítónőből öten távoztak el 3-4 évi munka után. 47
