Gszelmann Ádám: Sűrűtajó iskolája - Thorma János Múzeum könyvei 32. (Kiskunhalas, 2001)

Gszelmann Ádám: A tajói iskola múltja és jelene

1. Isten nevével kezdjük és végezzük minden munkánkat, a mindennapi tanulás előtt és után közös imát mondunk.

2. A hazaszeretet minden magyar fiúnak és leánynak legragyogóbb és legfőbb ékessége. Sohase felejtse el, hogy ezeréves szép hazánkat éhes rabló szomszédaink - a mi békeszeretetünket kihasználva — teljesen szétmarcangolták, koldusbotra juttatták. Ebbe soha belenyugodni nem fogunk! (...)

18. Minden tanulónak kötelessége szorgalmasan tanulni, hogy hazájának hasznos polgára lehessen. Vésse szívébe mindörökké, hogy „Mindenek előtt első a haza!”62

A gazdasági ismétlő iskolák működését 1921-ben újraszabályozták. A 6. osztály elvégzése után hároméves képzés következett kötelező jelleggel. Ennek első éve előkészítőjeliegű volt. Magyar nyelvet (olvasás, írás, fogalmazás), számtant, gazdasági és háziipari gyakorlatot tanítottak. Lényegében az elemi iskolában tanultak ismétlése volt ez. A második, harmadik évfolyam tantárgyai - melyeket tanév végén érdemjeggyel is értékeltek - magaviselet, szorgalom, hittan, gazdasági tárgyak (gazdaságtan, háztartástan, kézimunka, kézügyesség), magyar nyelv, számtan és mértan, egészségtan és csecsemőápolás, természettudományok elemei voltak. Az oktatás november 1 -tői március végéig tartott heti egy egész napon, vagy két félnapon, heti hét órában.63

Tajón nehezen ment a gazdasági ismétlő újraszervezése. Ennek oka részben az volt, hogy a háborús évek alatt sokan évfolyamot (évfolyamokat) vesztettek, s mint túlkoros, de tanköteles gyermekeknek elsősorban ezt kellett pótolni. Továbbra is szükség volt a gyerekek munkájára a szülők gazdaságában, avagy szolgálatra kényszerültek, s ezért felmentésekkel ostromolták a tanügyi hatóságokat - többnyire eredményesen - az iskoláztatási kötelezettség teljesítése helyett. Ez azt vonta maga után, hogy az 1921/22. tanévben hét, 1922/23-ban három, 1923/24-ben tizenkettő tanulója volt a gazdasági ismétlőnek. A helyzet az 1924/25. tanévtől kezdődően kezdett normalizálódni. Ekkorra kiépült a három évfolyamon 26 tanulóval, 1927/28-ban 28, 1931/32-ben 30 tanuló gazdasági ismétlés tankötelest írtak be.64

A város tanyai tanítói - a füzesi iskola tanítójának, Regős Józsefnek kezdeményezésére alapozva - egyes iskolákban a gazdasági ismétlőiskola helyett megszervezték a hetedik, majd pedig a nyolcadik osztályt is. Lényegében ezzel az ismétlőt mindennapossá kívánták tenni. A kísérletet a felsőbb tanügyi hatóságok támogatták, erre alapozva az 1931/32. tanévben Tajón is megszervezték a hetedik osztályt. Ennek tananyagát a gazdasági ismétlőre előírtak képezték. A kísérlet abbamaradt és az csak az 1936/37. tanévben folytatódott és kiépült a nyolcadik osztály is. A gazdasági ismétlő mindennapossá tétele az elhelyezési gondokat fokozta. Az 1937/38. tanévben 17 tanulót padhiány miatt nem tudtak leültetni.

A mindennapi iskolások létszáma csak 1926/27 körül kezdett stabilizálódni. A háború és forradalmak után megnövekedett a születések, gyermekvállalások száma. Tajón is a legtöbb tanyai családban 7-8 gyermek született. Sajnos közülük többen nem érhették meg az iskoláskort. Az iskolába kerülők sem kaptak semmiféle előképzést. Nem járhattak óvodába. Úgy kerültek iskolába, hogy alapvető fogalmi ismereteik is hiányosak voltak. Többen még a nevüket sem tudták érthetően megmondani. A szülőktől e téren nem kaphattak támaszt, hiszen ők is csak 3-4, jobb esetben 6 osztályt végeztek. A sok gyerek miatt a gondoskodásból is kevesebb jutott. A perspektívátlanság is a tanulás ellen hatott. Nagyon kevés azok száma, kik a két világháború között eljutottak a polgári iskoláig, gimnáziumig. Még a szakma tanulása is ritkaságszámba ment. „Én sem tanultam, földet túrni elég az a néhány osztály.” Nehéz volt ebből a körből kitömi. A legtöbb helyen csak a Biblia és a Kalendárium szolgált okulásul. A szegény embernek egyedüli bizalma a gyer30