Gszelmann Ádám: Sűrűtajó iskolája - Thorma János Múzeum könyvei 32. (Kiskunhalas, 2001)

Gszelmann Ádám: A tajói iskola múltja és jelene

mek volt, mondván hogy akkor lesz majd jobb a sorsa, ha fia felnő. „A mi családunk mindig is a földet túrta, és eddig is mindig megéltünk becsületesen... Magunk ellen nem nevelünk urat... Ne akarjon a zsírunkon különb ember lenni nálunk.”65Nehéz volt ebből a körből kitömi, amikor sok családban szinte tiltották az olvasást, önművelést, mivel az eltereli a figyelmet a mindennapi munkáról.

Az iskolában - mindezek ellenére - 6 év alatt fel kellett készíteni az életre a gyermeket. Úgy, hogy a világban, a kor követelményeihez képest el tudjanak igazodni és megállják a helyüket. Ennek érdekében a tanítók a szívüket, lelkűket beleadták a munkába. Ők voltak a tanyai tudományos és kulturális élet megalapozói is a mindennapi tanítói munkájuk mellett.

Évente egy-két alkalommal meglátogatta az iskolát a város tisztiorvosa. A kötelező védőoltások elvégzésén túl a tanulók általános egészségügyi állapotát is megvizsgálta. A szegénységből is fakadó szomorú képet tükrözi az 1942 őszén elvégzett vizsgálatról készült feljegyzés is. E szerint Tajón gyengén fejlett 6, gyengén táplált 16, rühös 4, tetves 1, pajzsmirigy túltengéses 1, mandulagyulladásos 17, farkastorokkal született 1, csípőfica- mú 1, hatujjú 1, szellemileg gyenge 1, trachomás 2 tanuló. Lényegében 51 gyerek szenvedett valamilyen betegségben, a tanulók több mint fele.66

Az 1924/25. tanévben - a háborús időszak utóhatásaként - még 6. osztályos gyermek nem volt, de a 4. és 5. osztályba is kevesen jártak. 1925/26-ban már minden osztály működött, a tanulók száma 76-ra nőtt. Az 1927/28. tanévben 91-en tanultak a 6 osztályban. A gazdasági ismétlő mindennapossá tétele miatt tovább nőtt a tanulók száma, kiknek elhelyezése növelte a gondokat még a váltakozó tanítás mellett is. 1939/40-ben 93, 1940/41-ben 131, 1941/42-ben 116, 1942/43-ban 124 volt a beírt tanulók száma. Minden évben magas volt a túlkorosok száma, kik életkorukat tekintve alacsonyabb évfolyamra jártak. Ennek oka a viszonylag magas évismétlők számában illetve a mulasztások miatti kényszerű évismétlésben keresendő. Az 1931/32. tanévben 91 tanulóból 37-en voltak túlkorosok. A második világháború évei alatt csökkent a tanulók száma. Az 1944/45. tanévben az I-IV osztályba 38, az V- VIII osztályba 27 tanulót írtak be. Ez jelentős csökkenést mutat az előző évekhez képest. Az 1940/41 -es tanévben még 131 volt a tanulók száma.

Tajón 1923 szeptemberében tértek át a kéttanítós oktatási módra. A Csibi Vidor távozása után alkalmazott Szüts Józsefné és Michaleczki Róza a hat osztályt a létszámnak megfelelően két tanulócsoportra bontotta, hetenkénti váltakozással tanították a gyerekeket. A tanulók megosztása a tartalmi munkát illetően előnyös volt, de a váltakozás a nagy távolságok miatt nehézségeket szült. A távollakókat a téli hónapokban korábban el kellett engedni. A tanítókat illetően érdekesség Tajón - Halas vonatkozásában egyedülálló is -, hogy míg 1891 és 1923 között mindig férfitanítók működtek itt, addig 1923 és 1940 között csak tanítónőket alkalmaztak. Ez nehézséget okozott az ismétlő iskolai tanítás egyes területein, de a leventefoglalkozások megtartásánál is. Szűtsné és Michaleczki Róza távozása után Kerschbaummayer Antónia jelentette a folytonosságot. Mellette második tanítóként dolgozott Strasszer Mária, Szügyi Mária, báró Perényi Margit, majd pedig Sváb Pál, 1923 után az első férfitanító is.

A tanulókat a mindenkori létszámnak megfelelően osztották el egymás között a tanítók. Legtöbb esetben I-II-III és IV-V-VI osztályos csoportokat alakítottak ki. Az 1930-as évek második felében, amikor a gazdasági ismétlő mindennapossá vált, kialakult az I-IV és V-VIII osztályos megosztási forma. Az első néhány évtől eltekintve 1940-ig Kerschbaummayer Antónia mindig a felsőbb osztályokat tanította. 1940-ben Sváb Pál vette át ezt a feladatkört, s Antónia tanítónő visszatért a kisebb gyermekekhez.

31