Gszelmann Ádám: Sűrűtajó iskolája - Thorma János Múzeum könyvei 32. (Kiskunhalas, 2001)
Gszelmann Ádám: A tajói iskola múltja és jelene
6. Tajói diáklányok. Bal oldalon Róna Gábor igazgató, 1930 körül sok időt igénylő felkészülés, javítási munka mellett végezték. Fő feladatukat, az oktatónevelőmunkát színvonalasan végezték. Az 1930-as évek elejére - elsősorban Antónia tanító néni tevékenységének köszönhetően - az iskola nemcsak oktatási és nevelési, de kulturális központ is lett. A sűrűn lakott dűlő centruma lett, noha a rogyadozó épületet aligha lehetett iskolának nevezni. Az 1937-ben felépült iskola a lehetőségeket is növelte oktatási és kulturális téren egyaránt. Az iskolai ünnepségek egyben a szülők ünnepei is lettek. A tanév végén megtartott nyilvános vizsgákon is megjelentek a szülők. Az elsőáldozásra történő felkészülés is az iskolában folyt. Az évente megrendezett búcsúk népünnepéllyé váltak. Mindezek a közösséggé történő szerveződést segítették. A tanítást imával kezdték és fejezték be minden nap. Ezt az állami iskolákra vonatkozóan is miniszteri rendelet írta elő. Volt ugyan ajánlott imaszöveg, de a tanítók által írt fohászt is mondhatták. Csendes Béla és felesége, Faragó Ilona idézte fel az 1920-as évek végén és az 1930-as évek elején Tajón a tanítás kezdetekor és befejezésekor elmondott imákat. A tanítás kezdetekor így imádkoztak: Atyánk, add ránk áldásodat, Hogy jól töltsük el napodat, Hogy ne legyünk itt hiába, E szent célú iskolába. Áldd meg a mi leckénket, Hogy nemesítsük lelkeinket, És áldhassuk Teremtőnket, Most és mindörökké, Amen! A tanítás befejezésekor elmondott hálaadás: Atyánk add ránk áldásodat, Hogy jóvoltodból ma is előre jutottunk, Magunk és világunk megismerésében. 27
