Gszelmann Ádám: Sűrűtajó iskolája - Thorma János Múzeum könyvei 32. (Kiskunhalas, 2001)

Gszelmann Ádám: A tajói iskola múltja és jelene

Kérünk, vezess minket tovább

Az igaz élet útján, a jóság és a boldogság felé.

Áldd meg hazánkat, szüleinket, nevelőinket Mindannyiunkkal együtt, hogy mi is Áldjunk Téged, most és mindörökké, Amen!

Az 1930-as években az ima kiegészült a Magyar Hiszekegy elmondásával. Rávai Ida volt tanuló emlékezik arra az Antónia tanítónőnek tulajdonított „A háború árvája” című imára, melyet a második világháború idején gyakran elmondtak:

Fészekből kiesett madár a nevem.

És én nem tudom, mi történt velem.

Annyit sírtam ríttam, a szám is belefáradt,

Jaj, nem találtam apámat, anyámat.

Az éjjel mégis megláttam apukám,

Kard volt a kezében, seb a homlokán.

Apukám, édes fáj-e a sebed?

Ölelésemre tudod-e emelni a kezed?

Nem fáj fiam, szégyellném, ha fájna,

De búsít, hogy az én gyermekem árva.

Ha kenyeret kérsz, van-e aki hallja?

A nyoszolyád tán csipkebokor alja.

Ha sírva fakadsz, ki ölel keblére?

Odaborulsz az országút kövére?

Apukám már mondtam, ez sohase fájjon,

Láthatod, hogy hálok puha vetett ágyon.

Kenyér, ha kell egész nemzet, adja,

S ha sírok lesz, ki meghallgatja.

Mert ki gondot visel virágra, madárra,

Krisztus szívére borul minden özvegy, árva.

A közösségi szerveződés szép példáját adta a lakosság azzal, hogy 1939-ben létrehozták az első világháborúban elesettek emlékművét, mely egyben országzászló céljait is szolgálta. 21 tajói illetőségű, az első világháborúban elesett nevét vésték márványba: Ambrus József, Babenyecz János, Babenyecz Lajos, Börcsök István, Csontos Sándor, Csuka András, Csuka János, Kálmán János, Kovács M. János, Menyhárt József, Nyerges József, Nyerges Mihály, Ónozó János, Szalai Lajos, Szanyi Mátyás, Vájná Mihály, Varga Péter, Vincze Sándor.

Az iskola előtt álló emlékművet az öregdiákok 2008-ban felújíttatták. Ekkor az 1939-1945 közötti időszak hősi halottai is az emlékműre kerültek: Csendes Pál, Csík Lajos, Fekete P. Móric, Rácz József, Rávai Sándor, Tegzes Balázs.60

1924-ben „Hősök Emlékünnepe” megrendezését rendelték el: „A magyar nemzet mélységes szeretettel, magasztaló elismeréssel és hálával emlékszik meg azokról a hős fiairól, akik az 1914-18. évi világháború alatt a hazáért vívott küzdelemben a magyar nemzetnek dicsőséget és jó hímevet szerezve életüket feláldozták. A nemzet soha el nem múló hálája és elismerése jeléül az élő és a jövő nemzedékek örök okulására és hősi halo ttaik dicsőségére minden esztendő május utolsó vasárnapját nemzeti ünneppé avatta, s ezt az ünnepet, mint Hősök Emlékünnepét a magyar nemzet mindenkor a hősi halottaknak szenteli.” Ezt az ünnepélyt Táj ón korábban az iskolában, 1939-től mindig az emlékmű előtt tartották meg a tanulók és a szülők jelenlétében.

28