Gszelmann Ádám: Sűrűtajó iskolája - Thorma János Múzeum könyvei 32. (Kiskunhalas, 2001)
Gszelmann Ádám: A tajói iskola múltja és jelene
lis fölény után következhet a területi revízió. így valósulhat meg, hogy „lefegyverzetten is az Árpád szerezte földön, megmaradhassunk és egyszer megengedett eszközökkel az elvesztettet, visszaszerezzük.”57 Az első világháború után tehát a kultúrpolitika szerepe megnőtt. Ez belső igényből is eredeztethető, de a Trianon által elszigetelt Magyarország számára a kultúra, a művelődés, az iskoláztatás, a minőségi iskolai munka kapcsolatteremtést is biztosított más országokkal. Egyben szolgálta a revíziós törekvéseket is. A klebelsbergi gondolatok megfogalmazódtak az iskolai követelményekben, de visszatükröződtek az iskola mindennapjaiban is. A város nevelői 1920. május 5-én a következő határozatot hozták: „A magyar tanítóságnak jelentős feladata van a keresztény és nemzeti állam kiépítésében. A mi reménységünk a jövő generáció, melyből a megbízható, eszmékért élni és halni tudó egészséges és munkabíró új magyar embertípust kell kinevelnünk. A tanítóság honmentő munkát végez.” A klebelsbergi gondolatsort a királyi tanfelügyelő konkretizálta is. Elrendelte, hogy a tanítási órákon, a tanórán kívüli foglalkozásokon alkalmazni kell a következő nevelési elveket: „Az önzés helyett emberbaráti magatartást kell kialakítani. El kell érni, hogy a felnövekvő gyerek erkölcsileg és anyagilag is támogassa a humánus és nemzeti célokat. Segíteni kell a tanulókban az egymásra utaltság érzését kialakítani. A kultúrnemzetek versenyében szorgalommal, kitartással bizonyítanunk kell, hogy a magyar egy nemzetnél sem alábbvaló! Az erkölcsi jellemnevelést össze kell kapcsolnia hazafias neveléssel. A magyar nép faji sajátosságai a tanítás folyamán mindig kiemelkedően szerepeljenek. Nemzeti létünk tradícióira gyakran mutassunk rá és neveljünk ezek tiszteletére. A magyar nép lelkivilágát visszatükröző népdalok, népköltészeti remekek tanítandók. Különösen az irredenta dalok kultiválása az iskolák elengedhetetlen kötelessége legyen. A nevelőknek nemzetépítő szerepe és hatása van, ezért ezek végrehajtása elengedhetetlen. A nevelők sokat tehetnek, hogy a fásultság, mely a nemzet lelkén ül, oszoljon.”58 Róna Gábor, 1925-ben, miután megbízták az V. körzet tanyai iskoláinak igazgatásával, értékelte az iskolák oktatási és nevelési helyzetét. Erre alapozva megfogalmazta az általa fontosnak tartott teendőket is. A leglényegesebb nevelői jellemvonásokat is leírta, a tanítók 1919-1925 közötti magatartására alapozva. „Néhány kartársunk megtévedt 1919-ben és dicstelen szereplésre is vállalkozott. 1920-tól a régi bizalmat sikerült helyreállítani.. . A tanító fontos feladata a kifogástalan társadalmi és erkölcsi magaviselet, hazafias gondolkodás, néppel való együttérzés, sikeres nevelői és oktatói munka. Ennek sok akadálya van a szociális és gazdasági lezüllöttség miatt. A gyermekek ruhátlanok, rosszul tápláltak. Ellenálló-és munkaképességük legyengült. A szülőkben meglazult a tekintély- és törvénytisztelet. Ezek miatt is legyen a tanító önmagával szemben is kemény és következetes, a követelménytámasztás terén ne alkudjon meg... A tanítók fontos feladata legyen az analfabéta tanfolyamok szervezése, a népművelői munka végzése, a tanyai emberek ügyes-bajos dolgainak intézése.”59 Tajón a tanítók a fentiek szellemében dolgoztak. Elfogadták a velük szemben támasztott követelményszintet is. Az ehhez szükséges ismereteket is megszerezték. Többen már a képzőben -, Strasszer Mária, Kerschbaummayer Antónia, Sváb Pál - mások továbbképzéseken, tanfolyamokon, nevelési értekezleteken sajátították el a szükséges tudnivalókat. Iskolai könyvtárt működtettek, szinte évente műkedvelő előadásokat tartottak külön a gyermekek, illetve a felnőttek közreműködésével. Szervezték a népművelési előadássorozatokat, saját maguk is vállaltak előadói munkát, más meghívott előadók foglalkozásaira szervezték a hallgatóságot. Közigazgatási feladatokat is vállaltak, a tanítók állították ki az állatok eladásához, vételéhez szükséges Jártat” leveleket stb. Mindezt a 26
