Gszelmann Ádám: Sűrűtajó iskolája - Thorma János Múzeum könyvei 32. (Kiskunhalas, 2001)

Gszelmann Ádám: A tajói iskola múltja és jelene

tanfolyamok vezetésével bízták meg őket. Tajón is dolgozott két menekült tanító. Strasszer Mária és Szügyi Mária is az elcsatolt területekről került ide.

Az oktatásügy, nevelésügy, a művelődéspolitika is lényegesen megváltozott a Trianon okozta megrázkódtatás miatt. Szervezeti téren lényeges változást hozott az 1920-as évek konszolidációs időszaka.

Az 1921. évi XXX. Törvény átfogalmazta a tankötelezettséget. E szerint minden gyerek kilenc tanéven át köteles nyilvános iskolai oktatásban részt venni. Amennyiben a 6 osztályt a tankötelezettségi idő alatt nem végezte el, a tankötelezettséget meg lehetett hosszabbítani. A tankötelezettség magába foglalta vasár- és ünnepnapokon a misére, istentiszteletre való járást is.

1925-ben új tantervet vezettek be. Ebben az írást, a helyesírást, fogalmazást különválasztották, azok önálló tantárgyak lettek. Ennek indoka az volt, hogy a világháború alatt a katonák nagy része nem volt képes olvasható és értelmezhető levelet írni családjának. Szavakat, mondatokat folyamatosan egybe írtak. Mondanivalójukat nem tudták írásba foglalni. A tantárgyak szétválasztásától az írás- és fogalmazáskészség javulását remélték.

A háború egyik súlyos következménye volt a születések számának csökkenése is. Ez csak az 1920-as évek végére normalizálódott. Tajón ez kevésbé érződött. A háborút megelőző években 55-65 közötti a beírtak száma. Ez a háború alatt is fennmaradt. A létszám- emelkedés 1925/26-tól kezdődött, ekkor már 76-an iratkoztak be. Az évtized végére 100 fölé emelkedett a létszám. Ezt követően a második világháborúig 110 és 125 között stabilizálódott a tanulók száma a két tanulócsoportban. A háború alatt a tajói tanulóknak közel fele veszített egy-két évfolyamot. Részükre 1921-töl póttanfolyamokat rendeztek, ahol rövidített tanévben pótolni tudták elmaradásukat. Matos György, Csibi Vidor, később Szüts Józsefné és Michaleczki Róza is részt vállaltak ebből a munkából.

Az iskolák tartalmi munkáját, az oktatás és nevelés végzését a minisztérium részletesen előírta és szigorúan ellenőrizte. A nevelők évenkénti ellenőrzését követően minősítették is munkájukat. Ez kiterjedt a tanító tárgyi tudására, munkájának tervszerűségére, módszerére, a tanítás eredményére. Értékelték hivatali buzgalmát, társadalmi magatartását. A minősitést az igazgató és a tanfelügyelő közösen végezték az iskolalátogatást követően.

Az iskolában folyó nevelőmunka alapjául a klebelsbergi gondolatkör szolgált. Klebelsberg Kunó miniszter a nemzetgyűlés 1925. évi költségvetési vitájában a következőket mondta: „A trianoni béke következtében lefegyverzett Magyarországon a kultúr- tárca voltaképpen honvédelmi tárca is. Honvédelmi tárca olyan értelemben, hogy most elsősorban a szellem, a művelődés fegyverével kell védenünk hazánkat, s ezekkel az eszközökkel kell mindig újból és újból bebizonyítanunk a világ nemzetei előtt, hogy a magyar viszontagságos életének második évezredében is életképes, erős és hogy bántani nagy történelmi igazságtalanság.”56

A klebelsbergi kultúrpolitikának fontos eleme a kiábrándult tömegek erkölcsi-szellemi befolyásolása, nevelése. Ennek eszköze a neonacionalizmus, az új tartalommal megtöltött keresztény nemzeti eszme. Lényegében tehát azokra az érzésekre alapít, amelyeknek gyökerei messze nyúlnak vissza a magyar nép múltjába, amikor a magyarságot kényszerítették szinte folyamatos küzdelemre az osztrák centralizációs és germanizáló törekvésekkel szemben. Trianon után új célokat kellett megfogalmazni. így lett a neonacionalizmus a történelmi Magyarország visszaállításának érdekében és céljában a legfőbb mozgatórugó. Mindez a kultúrfölény programjával párosult: „Művelt és jómódú nemzet akarunk lenni, szóval fajsúlyosabb, mint a bennünket környező népek.” Kulturá25