Gszelmann Ádám: Sűrűtajó iskolája - Thorma János Múzeum könyvei 32. (Kiskunhalas, 2001)
Gszelmann Ádám: A tajói iskola múltja és jelene
szőlőművelés, mezőgazdasági háziipar. A lányoknál női kézimunka, főzés, befőzés, betegápolás, gyermeknevelés szerepelt a gyakorlati ismeretek között. Gyakorlókertje Taj ón az iskolának nem volt, noha e célra terület az iskolához kapcsolódóan rendelkezésre is állt. A tanítók úgy vélték, hogy a szükséges gyakorlati ismereteket a családi gazdálkodás keretei között a tanulók meg tudják szerezni.53 Az ismétlő iskola tehát lényegében az elemiben tanultakra épült. Szervezetileg sem különült el a kétféle képzési forma. Ezért is hoztak olyan rendelkezést, hogy amennyiben a tanteremben van hely, ott kell az elemi iskolások mellett elhelyezni az ismétlősöket is. Tajón nem tudták ezt megoldani az 50 feletti létszámok miatt. Az ismétlő iskolai foglalkozásokat szombati napokra tették. Ezen a napon a mindennapi tankötelesek szünetet kaptak, órarendjük is öt napra készült. Ezért is nevezték a szülők, a tanulók ezt a napot „kosaras ünnepnek”. Lehetett piacra menni, ahová a gyerek is elmehetett a szülővel. Tajón nem túl nagy sikerrel működött a képzésnek ez a formája. Az ismétlősök több mint fele nem járt rendszeresen a foglalkozásokra. Sokan felmentésüket is kérték. Az első világháború az iskola szervezeti helyzetében, de a tartalmi munka terén is változást eredményezett. Az iskolai gondnokság még 1914. augusztusában úgy rendelkezett, hogy az ismétlő iskolai oktatást szüneteltetni kell. Ugyancsak szüneteltetni lehetett a tanítást a negyedik, ötödik, hatodik osztályosok részére, amennyiben a szülők ezt kérték. E rendelkezéseket indokolta az, hogy a tanulók a mezőgazdasági munkákban, a betakarításban, a jövő évi termés előkészítésében is rész tudjanak venni. Fel lehetett menteni még harmadik osztályos tanulókat is. Tajón a beírtak közel fele nem járt iskolába a háborús évek alatt. Mindehhez a tanév rövidítése kapcsolódott. 1915/16-ban november közepén kezdték, de április 15-én már be is fejezték a tanévet.54 1915 tavaszán a királyi tanfelügyelőség a háborúval kapcsolatban körlevelet adott ki: „Ellenségeink arra számítanak, hogy másként nem győzhetnek le bennünket, csak úgy, hogy kiéheztetnek. Annyi biztos, hogy az elmúlt évi termés nem volt kiadós, de takarékoskodással nem fogunk szükséget szenvedni. Elogyan takarékoskodjunk? Ne együnk fehér kenyeret, búzalisztet keverjük rossz kukorica és árpaliszttel. Ebben nem csak a szegényebb néposztályoknak kell példát mutatni, de a leggazdagabbaknak is.” 1915-ben az igazgatók minden nevelőt lelkesíteni próbáltak: „ A tanítóknak még sohasem kínálkozott olyan bő alkalom a hazaszeretet ápolására, mint jelenleg... a tanítótestület minden tagja megragadott minden kínálkozó alkalmat arra nézve, hogy mint nevelő megértesse növendékeivel, hogy a hazáért dolgozni, áldozni, s ha kell meghalni is, minden magyar embernek szent kötelessége.” A vallás- és közoktatásügyi miniszter körlevélben szólította fel az iskolák tanulóit a gubacs és szederlevél gyűjtésére (cserzés, tea). Felhívták a figyelmet a csalán gyűjtésének fontosságára (gyapotpótló). Gyógynövények gyűjtését is szorgalmazták. Szinte minden táj ói családból vonult be férfi katonának. Helyüket a szerény gazdaságban a feleségeknek, gyermekeknek kellett betölteni. Naponta érkeztek értesítések sebesülésekről, sajnos sokszor halálról is. Nem volt család Tajón, amely valamilyen formában ne érezte volna a háború súlyos terheit.55 Két tanítóval, bővülő tartalommal 1923-1945 Az első világháború 1918 őszén befejeződött. Következményeit azonban még évtizedekig érezte az ország. Felvidékről, Erdélyből, Bácskából sok embernek menekülnie kellett. Nagyon sok tanítóra és családjukra is a menekültek nehéz sorsa várt. Kiskunhalas város több mint húsz menekült tanítót fogadott. Helyettesítéssel, szakos tanítással, pót24
