Gszelmann Ádám: Sűrűtajó iskolája - Thorma János Múzeum könyvei 32. (Kiskunhalas, 2001)
Gszelmann Ádám: A tajói iskola múltja és jelene
1907-ben az iskolákat ellátták címeres magyar zászlóval. Ezt az ezeréves nemzeti ünnepen, Szent István napján, április 11 -én és a mindenkori uralkodó születésnapján ki kellett tűzni. A „Madarak és fák napját” kötelező jelleggel kellett megrendezni, kirándulással összekapcsolva 1906-tól.50 Szorgalmi időben (szeptember-június) az első világháború végéig magas a szünetnapok száma. Karácsonykor 9, Húsvétkor 9, Pünkösdkor 2, Kisasszony napja 1, Mindszent 1, Vízkereszt 1, Gyertyaszentelő 1, Gyümölcsoltó boldogasszony 1, március 15-e I, április 11-e 1, Milleniumi emlékünnep 1, Madarak és fák napja 1, alkoholellenes nap 1, szüretkor 1, országos vásárok miatt 1 nap szünetet tartottak. Ez összességében 32 szünetnapot jelentett.51 Tanyai iskolában az egyébként is rövidebb szorgalmi időt (szeptember vége illetve október elejétől május első hetéig) a szünetnapok méginkább csökkentették. Tajón az iskola fennállásának első évtizedeiben a tanítási napok száma tanévenként általában csak mintegy 140-150 volt az elvárt 180-200 helyett. A város nehezen tudott megbirkózni a népiskolák fenntartásához szükséges anyagi megterheléssel. Növelte a gondokat az is, hogy egyre több tanyai iskola felállítására kötelezték. A megoldást abban látták a város vezetői, hogy népiskoláikat átadják az államnak. A tárgyalások 1907-ben kezdődtek meg a város és az állam képviselői között. A létrejött megállapodás értelmében az 1907/1908. tanévtől Kiskunhalas város eddig „községi” iskolaként működő népiskolai intézményei - benne a tanyai iskolák is — állami iskolaként folytatták munkájukat. A megállapodás értelmében az állam vállalta a tanítók fizetését, a tantermek berendezését, nevelői könyvtár létesítését, az iskolán kívüli népművelő munka díjazását. Az államot illette meg a tanítók kinevezési joga, illetve az iskolák felügyelete. Az iskolákkal összefüggő szervezeti és gazdálkodási ügyeket az állami iskolai gondnokságra bízták. Kiskunhalason a megállapodás értelmében királyi tanfelügyelői kirendeltséget szerveztek Szentgyörgyi Lajos vezetésével. A város és az állam közötti megállapodásban a város vállalta az iskolák fűtését, világítását, takarítását, a felszerelés, berendezés pótlását, karbantartását. A városra hárult a szemléltető eszközök vásárlása és az irodaszerek biztosítása is. A megállapodás eredményeként a sűrütajói iskola is állami iskola, tanítója állami alkalmazott lett. Ezt a tanító esküvel is köteles volt megerősíteni: „Én ... rendes tanító esküszöm az élő Istenre, hogy Őfelsége apostoli királyom, magyar hazám és annak alkotmánya iránt tántoríthatatlan és rendületlen hűséggel viseltetem, az ország szentesített törvényeit és törvényes szokásait megtartom, a hazai hatóságok törvényes rendeletéit, valamint tanítói tisztemmel járó kötelességeket mindenkor lelkiismeretesen, híven és pontosan teljesítem és a gondjaimra bízott ifjúságot a magyar haza szeretetében fogom nevelni. Isten engem úgy segéljen!” 52 A tajói iskola első, állami esküt tevő tanítója Matos György volt. A gazdasági ismétlő iskolák szervezését az elemi iskola hatodik osztályát elvégzett 13-15 évesek oktatása, képzése céljából rendelte el a népoktatási törvény. Ez a két, később három évre kiterjedő oktatási forma kötelező jellegű volt. A szorgalmi idő 8 hónapon át tartott heti 7 órában. A törvényalkotó szerint célja és feladata kettős volt: 1. Az eddig, az elemi iskolában megszerzett ismeretek (írás, olvasás, fogalmazás) ismétlése, megerősítése, továbbfejlesztése. 2. A gazdaság, gazdálkodás egyes ágaiban gyakorlat szerzése. „Mint leendő gazdák, földművesek, gazdasági munkások a keresőképességüket fokozzák. A lányok, pedig mint leendő háziasszonyok, családanyák tanuljanak meg háztartást vezetni.” A súlypont a gazdasági tárgyakon volt: célszerű mezőgazdálkodás, az állattenyésztés korszerű módjai, gyümölcstermesztési ismeretek, konyhakertészet, helyes 23
