Gszelmann Ádám: Sűrűtajó iskolája - Thorma János Múzeum könyvei 32. (Kiskunhalas, 2001)
Gszelmann Ádám: A tajói iskola múltja és jelene
család gyerekeit a téli hónapokban iskoláztatja, nyáron azonban szolgálatba adja.” Ebből adódóan az iskolaszék határozatilag kimondta, hogy a teljesen indokolt esetekben a 10. életévüket betöltött tanköteleseket szeptember és október hónapokra, a tanév végén május és június hónapokra felmentendők. A tanyai iskolákban a vizsgákat május elején meg kell tartani.46 Tajón is csak mintegy 50%-a jelent meg a tanköteleseknek a tanév kezdésekor szeptemberben még az 1900-as évek első évtizedeiben is. Májusban szintén jelentős volt a felmentettek száma. Ez szinte kilátástalanságot jelentett a tanítónak. A tanulók nagyobb része csak a téli hónapokban járt iskolába. Ez természetesen visszahatott a tanulmányi eredményükre is, felük évismétlésre kényszerült. A sűrűtajói iskola szervezetileg a városi fenntartású iskolák közé tartozott. A városi iskoláknak lényegében kihelyezett, külterületen működő osztálya volt. Felügyeletét a községi iskolák közvetlen felügyeletét ellátó iskolaszék gyakorolta. A szakmai felügyeletet az iskolaszék által megbízott iskolafelügyelő látta el. Az iskolafelügyelő 1907-ig Kovács József tanító volt. Ugyancsak az iskolaszék gondoskodott az épületről, a felszerelésről. Az iskolaszéknek munkáltatói jogköre volt. A beérkezett pályázatok alapján döntést hozhatott nevelők alkalmazásáról, esetleges áthelyezéséről is. A tanítók fizetését 1891 és 1907 között 700 korona alapfizetésben állapították meg évente. Ehhez 100 korona államsegély járult. Jogosult volt a tanító lakásra. Ha ezt nem tudták biztosítani, akkor 200 korona „lakpénz” illette meg. Fizetéskiegészítésként két hold fold haszonélvezetének összegét is megkapta. 5 évenként 10%-al növekedett a törzsfizetés.47 Az iskola tanulóinak száma 1891 és 1914 között lényegében nem változott. Szinte minden tanévben 50-60 a beírtak száma a hat évfolyamra. Érdekes összehasonlítani a beírtak és a vizsgán megjelentek számát: 1896/97-ben beírt 58, vizsgán megjelent 35. 1898/99-ben 63: 31, 1900/1901-ben 51: 30, 1904/1905-ben 49: 34 az arány. Jellemző erre az időszakra még az is, hogy a tanulók fele túlkoros, sok 10-11 éves gyermek jár első és második osztályba évente. A tanév befejezése évzáró vizsgával történt. Ennek időpontját az iskolaszék határozta meg. Ugyancsak az iskolaszék küldött vizsgaelnököt is. A vizsgák nyilvánosak voltak, azon a szülők is jelen lehettek. Általában 8-10 óra között az I-II. osztály, 10-13 óra között, pedig a többi osztály vizsgáit tartották meg. Ünnepélyes kereteket biztosítottak. A termet feldíszítették, füzetekből, rajzokból, kézimunkákból kiállítást rendeztek. A vizsgán minden tárgyból bemutatták az évi munkát, az elért eredményt. Minden gyermek feleletére sor került. A vizsgán túlmenően is rendeztek iskolai ünnepélyeket. Ezek formája és módszere még az 1890-es években kialakult. A századfordulóig a legjelentősebb az úgynevezett „Ezredéves emlékünnepély” volt, melyet első alkalommal 1896-ban tartottak meg. Ezekre az ünnepségekre a szülőket is meghívták. Általában az iskola udvarán tartották június első hetének a végén. Az udvart zászlókkal, virágokkal díszítették fel. A fő helyre a király képe, a koronázási jelvények képei kerültek. Itt helyezték el Magyarország feldíszített térképét is. Esetleg elhelyezték Deák és Andrássy képét is. A tanulók kokárdával, nemzetiszín szalaggal jelentek meg.48 A forradalom és a szabadságharc kezdetéről, 1848. március 15-ről illetve a nemzeti gyásznapról, 1849. október 6-ról is megemlékeztek évente. 1898-tól nemzeti ünnepként emlékeztek meg az 1848. évi áprilisi törvények 1848. április 11-én történt szentesítéséről. Lényegében az ünnepséggel a Habsburg uralkodóra kívánták a figyelmet irányítani.49 22
