Gszelmann Ádám: Sűrűtajó iskolája - Thorma János Múzeum könyvei 32. (Kiskunhalas, 2001)
Kovács Károly-Kovács Károlyné: Tajói életképek
gazdaság átszervezését. Ezért az agitálás megkezdése előtt az iskolánál gazdagyűlést hívott össze a lehetőségek felvázolása érdekében. Meggyőzte az embereket arról, hogy semmi értelme a kormány akaratával szembehelyezkedni, mert akkor a kényszerítő eszközök fognak előkerülni. Varga Lajos azt tanácsolta, hogy mindannyian írjanak alá, de ne a termelőszövetkezeti típusnak, hanem a szakszövetkezeti formának. Ez megkíméli a táblásítástól és a tanyák eldózerolásától a többségében kis parcellán gazdálkodó tajóiakat. Számtalan kérvény íródott a megyei vezetéshez, hogy a terveik szándékaik szerint valósulhassanak meg. A lakosság élére állva ilyen módon szervezkedni nem is volt kockázatmentes abban az időben. Ő és családja még sokáig tartott a megtorlástól, amely szerencsére nem következett be. Varga Lajos mögé egyöntetű akarattal felsorakozott Tajó minden gazdája azzal a szilárd elhatározással, hogy a szövetkezeti forma lazább típusát valósítsák meg, ha már elkerülhetetlen a változtatás. így az összefogás eredményeként a szakszövetkezeti forma jött létre Táj ón, amelynek keretében mindenki gazdálkodott továbbra is a földjén, de évente meghatározott mennyiséget a szakszövetkezeten keresztül értékesített, amely a közös gazdálkodás és értékesítés eredményeit jelentette. Ahogy teltek az évek egyre tökéletesebben mentek a dolgok az új gazdasági struktúrában. A megalakulást követően irodát építettek a II. Rákóczi Ferenc Szakszövetkezet adminisztrációs munkájának lebonyolításához. Az első elnök Csuka János, főkönyvelő Varga Lajos, könyvelő ifj. Csuka Alajos, agronómus Csontos Antal. Később, 1977-ben a II. Rákóczi Ferenc Szakszövetkezetet egyesítették a kiskunmajsai Petőfi Termelőszövetkezettel. A központ a Petőfi TSz-ben működött. Néhány év elteltével a gazdák elfogadták a változásokat, különösen az 1968-as új mechanizmust követő gazdasági fellendülés hatásait érzékelve. A kisebb méretű parcellákon is megjelentek a gépek, amelyek az állati erővel vontatott mezőgazdasági munkaeszközöknél hatékonyabb teljesítményre voltak képesek. Ennek jótékony hatását az ifjúság ismerte fel legkorábban azzal, hogy mezőgazdasági gépészeti szakmunkás-bizonyítvánnyal felvértezve, egyre jobb kereseti lehetőséghez jutva igazolták a nagyüzemi gazdálkodás előnyeit. Ha a gyermek elégedett, mert boldogul az életben, akkor a szülő is elégedett és hajlandó aggodalmait elfeledni, a jó ügy mellett kitartani. A szövetkezeti összetartás első lehetőségeit a közös szérű kialakítása jelezte Fülöp Antal tanyáján. A termelő- szövetkezet vezetése fontosnak tartotta a tanyai lakosság ellátását, munkalehetőségének javítását. Régen a kereskedelmi ellátást az egykori Borbényi tanyán Máté Ferenc, majd Váradi István látta el, a szakszövetkezet irodájának megépítésével együtt azonban vegyesboltot is létesítettek. Ebben évtizedeken keresztül Horváth Mátyás és felesége Péter Szabó Ilona dolgozott. A boltot nagyrészt társadalmi munkában építették id. Répa Lajos és ifj. Répa Lajos mesterek irányításával. Lovaskocsival hordták az építőanyagot és az emberek adták a segédmunkát. Az állattartás fellendülésével Kálmán Imre bácsi telkének végén, az út mellett daráló működött Imre bácsi vezetésével. Dolgozott itt Illés Lajos és A Molnár Gábor is. A takarmány tárolására hosszú górét építettek. Ugyanitt, Tajó központjában gázcseretelep is létesült társadalmi munkával, ahol a teendőket huszonhét évig Kálmán Józsefné látta el díjazás nélkül. Katica néni 1952-től 37 éven át az állattartással szervesen összetartozó járlatkezelés teendőit is végezte minimális térítés ellenében hivatalosan heti két alkalommal. Kezdetben a munkabére 120 Ft, majd később 320 Ft volt. A járlatra felkerült a gazda neve, címe, az állat fajtája, darabszáma, honnan, hová viszi a piacra vagy vásárba értékesíteni. Ez az állat nyilvántartási lapjaként funkcionált. Katica néni gyakran kénytelen volt 165
