Gszelmann Ádám: Sűrűtajó iskolája - Thorma János Múzeum könyvei 32. (Kiskunhalas, 2001)
Kovács Károly-Kovács Károlyné: Tajói életképek
a hivatalos nyitvatartási időtől eltérni és akár hajnalban is kiszolgálni az ügyfelet. A korábbi években ez a feladat Toncsi nénire, majd később Tegzes Lászlóra hárult. A tajóiaktól nem volt idegen a zöldségtermesztés soha. A termelőszövetkezet megerősödésével, pedig még intenzívebb lett a zöldség-gyümölcstermesztés. Vince Sándor és Vince Balázs a dinnyetermesztésben, mások paprika, paradicsom, uborka termesztésében jeleskedtek. A borsó nagyobb mennyiségű előállításával Varga Lajos foglalkozott. Szintén az ő nevéhez kapcsolható az őszibarack nagyobb volumenű, szerződéses termelése. A zöldség és a gyümölcs átvétele a MEZŐKER telepein történt. 1972-73-ban gumiüzem létesült Tajón. Fülöp Antal tanyáján sertéstelep, Ábrahám Mihály telkén pedig borjúnevelő telep épült. A termelőszövetkezet a tagjait országjáró kirándulásokra, színház- látogatásokra vitte saját autóbuszával. A közös élmények erősítették a közösségi összetartozást. Elfogadták a tajóiak a szövetkezeti gazdálkodást annak előnyeit látva. Varga Lajos szervező munkájának köszönhetően bevezették a telefont a fontosabb középületekhez. Örvendetes tény, hogy a termelőszövetkezeti gazdálkodás megerősödésével csaknem egyidőben következett be Tajón a villanyhálózat kiépítése. Kálmán Imre visszaemlékezése szerint 1969-ben telepítették a villanyoszlopokat és a távvezetékeket. Ambrus Imre villanyszerelő mester elvégezte a tanyák külső szerelési munkálatait. Történelmi pillanatként élték meg a lakosok, amikor felkapcsolták az otthonukban a villanyt. A korábban is figyelemre méltó tajói gazdasági és kulturális élet újabb lendületet vett. A családok azon fáradoztak, hogy mielőbb korszerűsíthessék lakásukat. Először csak az iskolában volt tévé, magnetofon, lemezjátszó. Hamarosan általánossá vált a televízió a tanyákban, és kitárult a világ az ország dolgai iránt érdeklődő tajóiak előtt. A tsz darálóját már nem Hoffer traktor, hanem villany működtette. Személygépkocsik parkoltak a takaros garázsokban. Ahogyan javult az életszínvonal, úgy nőtt az ifjúság igénye a jobb munkakörülmények iránt. Az iskola iljúságának döntő többsége szakmát tanult, amellyel Kiskunhalas, Kiskunmajsa vagy távolabbi település gyáraiban, mező- gazdasági üzemeiben az akkori viszonyok között tisztességes munkát talált. A szakképzetté vált ifjúság előbb-utóbb a lakását is a munkahelyet biztosító településen építette fel, ezért ott telepedett le családjával együtt. Miközben a sűrű tanyavilág korszerűvé vált, ugyanakkor a fiatalok eltávolodásával el is néptelenedett. Végezetül hadd idézzük Pali bácsi egyik ballagáskor átadott intelmét: „Az iskolában megszerzett tudásod fordítsd a haza és embertársaid javára!” Az öregdiák találkozók, a könyv megírásához szükséges információk, az anyaggyűjtés minden pillanata arról győzött meg bennünket, hogy szeretett tanítónk gondolata termékeny talajra hullott. A jó ügy iránt fogékony lelkek, nemes szívű emberek a maguk életpályáján a szűkebb haza érdekében fáradoznak ma is. Legyen ez a könyv az összefogás nemes gyümölcse, az összetartozás örök emléke, épüljön be az olvasók gondolatvilágába. 166
