Gszelmann Ádám: Sűrűtajó iskolája - Thorma János Múzeum könyvei 32. (Kiskunhalas, 2001)
Kovács Károly-Kovács Károlyné: Tajói életképek
Iparosok Tajón A 20. század első felében, a tanyavilágban automatikusan kiválasztódtak azok az emberek, akik bizonyos mesterségekhez különösen értettek. Iskolai végzettség nélkül is építettek házakat, készítettek lovaskocsikat, szekereket, hordókat, szerszámokat stb. Az egyik legsokoldalúbb ezermester Gál Lajos volt. Nagyon érdekelte őt a technika világa. Ezért rendszeresen járatta és olvasta az Élet és Tudomány című folyóiratot, ami ritkaságszámba ment a tanyai emberek körében. Szakemberekkel is kapcsolatot tartott, akiktől gyakorlati ismereteket szerzett. Többek között járt egy majsai Horváth nevű emberhez, aki rádiókat szerelt. Ezután ő is hozzáfogott és készített magának egy detektoros rádiót, amit fülhallgatóval lehetett hallgatni. A padláson rozsdamentes drót futott antennaként. Ez volt az első rádió Tajón. Barátoknak, ismerősöknek is készített ebből a hírközlési eszközből. A rádió készítése mellett szakembernek számított a kerékpárok, majd a motorkerékpárok javításában is. A tanyák építésének is megvoltak a szakemberei. Szívesen hívták épületek készítéséhez Nagy Bélát, Zsán Lajost, Faragó Dezsőt, Péter Szabó Károlyt. Hordókat készített Vince Balázs. A hentes mesterségben többek között Kálmán József tűnt ki. A környékbeliek varmivalóikat Varga Kálmánné Gizella nénihez vitték. A méztermelésben elismerten Sváb Pál tanító úr tűnt ki leginkább. Előtte Varga Kálmán méhészkedett, akinek hobbiját fia, Varga Lajos folytatta. A gyermekek születésénél szülésznő hiányában 1950-ig id. Gajdacsi Józsefné Franci néni bábáskodott, ő segítette világra az újszülötteket. A második világháború után beindult intenzív szakemberképzés első okleveles mesterembere iij.Gajdacsi József lakatos volt. Őt követte Csendes Károly, aki esztergályos lett. Az 1960-as évektől kezdve gombamódra szaporodott az iskola egykori tanítványaiból különböző szakmákban középfokon vagy felsőfokon végzettek száma. A szakszövetkezet megalakulása A tajóiak a háború borzalmait kiheverve szépen éldegéltek a kisebb-nagyobb, de jó minőségű földjeiken, a rendezett, takaros otthonukban az ötvenes évek végéig. Nyugalmukat az 1956-os forradalmat követő nagy elhatározás, a mezőgazdaság szocialista átszervezésének fuvallata zavarta meg. Az addig már létrejött környékbeli termelőszövetkezetek „igen gyenge cérnával” varrtak. A benne önként vagy kényszer hatására tömörülő kisgazdák panaszkodtak, hiszen a kívül levő gazdáknak sokkal jobban ment a sora, míg nekik nyomorogni kellett a közösben. A munka szervezetlen, a munkabér pedig rendkívül alacsony volt. így ez az életforma nem vonzotta a józanul gondolkodó embereket. 1962-ben mégis sor került a központi pártakaratnak engedelmeskedve a tagosításra, a mezőgazdaság szerkezeti és tartalmi átalakítására. Az emberek többsége rendkívül mély traumaként élte át az eseményeket. Ekkora stresszt számukra még az 56-os forradalom sem jelentett a fővárostól 130 kilométerre. Ez minden tanyában, minden családban aggodalmat, bizonytalanságot korbácsolt a korábbi kiszámitható, nyugodt életforma helyett. Nem csoda, ha az itt élők keresték az elkerülhetetlen változások közül a kisebb rosszat ígérő megoldást. A határút és a négyöles út közötti sürü tanyavilágban óriási áldozatok árán lehetett volna a táblásítást megvalósítani, hiszen a dülőutak mellett szabályos, ritka faluhoz hasonló rendben épültek korábban a tanyák. Varga Lajos képzett, müveit gazda volt, aki széles ismeretségi körének és baráti kapcsolatainak köszönhetően tisztán látta, hogy a tajói emberek sem kerülhetik el a mező164
