Gszelmann Ádám: Sűrűtajó iskolája - Thorma János Múzeum könyvei 32. (Kiskunhalas, 2001)
Visszaemlékezések
Az élet úgy hozta, hogy az iskola elnéptelenedésével, új tulajdonviszonyokkal, az idő múlásával a régi kapcsolatok is lazultak, megváltoztak. Szerencsére a változások iránya kedvezőnek tűnik! Az iskola új tulajdonosai (annak régi feladatrendszeréhez hasonlószerepet szánnak a külsejében és belülről is megújult intézménynek) gyerekeknek- köztük fogyatékkal élőknek is - nyújt ismereteket, üdülést, kikapcsolódási lehetőséget. A régi diákok akarata, önfeláldozó munkája az itt lakókkal együtt az összetartozást és a régi iskola szellemiségének ápolását vállalva találtak igazi közösségi célokat: elődeik emlékének megőrzését és ápolását; tanítóik hívó szavára találkozásokat az itt élők és a volt diákok számára; emlékezés lehetőségét a Tajó nyújtotta szépre, jóra, feledve a rosszat, az elválasztót; örülni egymásnak, elköszönni az eltávozottaktól, tervezni a jövőt... Örülök, hogy részese lehettem - hacsak kis mértékben is - Tajó életének, ezután is részt szeretnék vállalni az iskola új szerepéből. Köszönöm, hogy Tajó befogadott!... Juhász Imre tanár, címzetes igazgató „Akiért a harang szól” - Elhunyt Toncsi néni a „Tajóiak anyja” 2008. augusztus 13-tól augusztus 30-ig naponta felcsendült a tajói kisharang, amely 1900 óta jelezte a tajóiaknak az idő és az élet elmúlását. Most a tajóiak legnagyobb, egyben legidősebb embere Sváb Pálné adta vissza lelkét teremtőjének. Nem mindennapi gyász nehezedik a családra, Tajó egykori és jelenlegi lakóira, Toncsi néni tisztelőire. De ki is volt Sváb Pálné azaz Toncsi néni? Kerschbaummayer Antónia néven 1907. március 28-án Szilasbalháson született egy 11 gyermekes család tagjaként. Az édesapja az első világháborúban elesett. Félárva gyerekként a kecskeméti Pedagógus Árvaházba került. A szegény gyermekek nehéz sorsa tartós empátiát alakított ki benne az elesettek, az anyagi gondokkal küszködök sorsa iránt. Kecskeméten a tanítóképzőben szerzett tanítói diplomájával 1927. november 1 -jén Táj ón, az egykori nádfedeles iskolában kezdte meg pedagógus hivatását. A Faragó dombon lévő iskola mostoha körülményeit 1937-ben Teleki Mihály országgyűlési képviselő közbenjárása eredményeként új impozáns iskola váltotta fel. Ebben az iskolában Toncsi néni 60-70 gyermeket is tanított éveken keresztül. Toncsi néni életét és az iskola hosszú távú jövőjét is meghatározta 1940. szeptember 1 -je, amikor Sváb Pál tanítót Táj óra helyezték. Két kiváló felkészültségű, pedagógus hivatásszeretettel megáldott fiatal a munkában és a magánéletben egyaránt egymásra talált. Az 1941-ben létrejött házasságukból az elkövetkező években nagyszerű lányaik születtek, akik örökölték szüleik jellemét. Az 1940-ben elindult nyolcosztályos népiskolai oktatást a Sváb házaspár hihetetlen magaslatokra emelte, így nem csoda, hogy diákseregük Tajó, Zsana, Bodoglár, Kiskun- majsa-Ágasegyháza területéről egyaránt szerveződött. A „sűrűtajói” iskolát a legjobb tanyai iskolák között tartották számon Kiskunhalas város külterületi iskolákért felelős igazgatói. Toncsi néni a közel fél évszázados pedagógus munkássága alatt megközelítően 3000 gyermeket tanított a tudás, a tanulás, a viselkedés alapjaira. Tanítványainak felkészültsége, neveltsége garancia volt a sikeres helytállásra. A vele való találkozás fel- töltődést, lendületet adott a további munkához. Toncsi néni férjével együtt felvállalta a tanyai lakosság művelődésének szervezését, fejlesztését. Esti iskolát, filmvetítést, műsoros esteket, TV-esteket szervezett. Igazi lámpás volt a sűrű tanyavilágban. Egészségügyi felvilágosítást, jogsegélyszolgálatot, igazgatási segítséget, jó tanácsokat adtak a tanyai lakosoknak, tanítványoknak. Maximálisan élvezték a tajóiak bizalmát. 126
