Gszelmann Ádám: Sűrűtajó iskolája - Thorma János Múzeum könyvei 32. (Kiskunhalas, 2001)
Visszaemlékezések
zetet is eszkábált Piroskának, aki rendkívül ragaszkodott a szüleihez. Nagy eredménnyel sajnos nem járt az igyekezetünk, de empátiás készségünk biztosan fejlődött, és talán vittünk egy kis színt, vidámságot az ő kis családjukba is. Gondolom, a pályaválasztásunkhoz is adott egy kis lökést a náluk töltött idő. Játszásra sok lehetőségünk volt az iskolában és otthon is, de szívesen elkéredzked- tünk a szomszédba is. Nagyon jó és tartós barátságokat kötöttem Tajóban. Néhányukkal később gimnáziumba is együtt jártam. Ősbarátnőmet, Hunyadi Manyit 6 évesen ismertem meg. Őszinte, töretlen barátságunk ma is tart. Göndör haját irigyeltem kissé, szívesen kicseréltem volna az enyémmel. Sokat jártunk egymáshoz játszani. Ő a vendégvárásra, meg a két szobánk közti ajtófélfán való gyűrühintázásra emlékszik, én meg a bújócskázá- sokra, csúszkálásra, szánkózásra, meg a rágós kakasainkkal való harcra. A kakasok üldöztek bennünket, mi meg bemenekültünk a WC-be, ahonnan kijönni ismét csak nagy veszedelem árán lehetett, mert ott strázsáltak a közelben. Szerencsére a védelmi célokra rendszeresített görbe napraforgó szárakkal esélyt teremtettünk a visszavonulásra is. Ugyancsak nagy barátságban voltunk Csendes Éváékkal is. A Csendes szülőket (Béla bácsit és Ilus nénit) szinte pótszüleimként tiszteltem és szeretem máig is. Az éjszakába nyúló disznótorokon mi, gyerekek kártyáztunk, társasjátékoztunk, miközben a felnőttek beszélgetését is füleltük. Sok hasznosat és haszontalant játszottunk együtt. Mi, gonosz nagyobbak elbújtunk, Imre meg váltig keresett bennünket. Bevallom, legszívesebben a kopaszbarack-fák környékén bujkáltam... Jókat csúszkáltunk egy ízben a szalmaboglyájukról is, de mintha nem arattunk volna vele osztatlan sikert! Otthon sokat kártyáztunk kisgyerekkoromtól kezdve. Öreganya általában pasziánszo- zott. Apa csak végszükségben engedett a kérésnek, hogy csatlakozzon a partihoz. Nem úgy anyánk, aki szeretett is és tudott is kártyázni! Snapszliban és zsírozásban rendszerint legyőzött felnőtt koromban is. Sokszor rávettük a kártyavetésre, amiben találékonyan és élvezetesen kombinált. Még az árvaházban leste el a módját valamelyik nevelőtanárától. Sokféle kártyajátékot játszottunk az átmenő és szállóvendégeinkkel is. Dobozi István tisztelendő bácsit nagyon szerettük, mert a hittanos napokon sokszor „Csapd le csacsi- zotf ’ velünk, gyerekekkel vacsora után, amíg a szüléink még a másnapi tanításra készültek. 19 órakor felugrott, közösen elmondtuk az Őrangyalát, elbúcsúzott, a kétkerekűjére pattant, és elindult Kiskunhalasra, a plébániára. Közben megállt imádkozni a tajói kereszt előtt és a „Börcsök keresztnél” is. (Ma is csodálom, mert ősszel és télen nem kis hit- és sportteljesítménynek számított a Halas-Tajó-Halas körút. Szerettük a szilveszteri hangulathoz tartozó babonajátékokat is: az almahéjból jóslást, ólomöntést, bögrejátékot is. Jegygyűrű, pénz és bugyor került 3 bögre alá. A negyedik üres maradt. A választásnak megfelelően lehetett a következő évben eljegyzésre, gazdagságra vagy utazásra számítani. Igaz, nem bírt nagy befolyással a jövőnkre ez a kis babonáskodás, de Pepi néni is szívesen játszotta velünk. Ugyancsak szerette a „trendedlif ’ is, amely hat oldalán utasítással ellátott pörgettyű volt. Ha a „T”-vel jelölt oldalra dőlt a pörgetést követően, mindenkinek a „bankra” kellett csapni, és „aki bírja, marja” alapon rabolni a bab- vagy kukoricabetétet. Sok könyvünk volt. Karácsonykor, születés- és névnapon mindig kaptunk. Nagyon szerettünk olvasni, hallgattuk a rádiójátékokat, verseket tanultunk, meséltek a szüléink, nagyszüleink könyvből is, meg régi családi történeteket is. Nemcsoda, hogy jól fejlett fantáziánk volt! Szívesen öltöztünk és flangáltunk anyáék régi kalapjaiban, ruháiban, és képzeltük bele magunkat különböző szerepekbe: tanítottunk, gyógyítottunk, voltunk boltosok, postások, stb. Szünidőben sokszor nyaraltak nálunk hasonló korú unokatestvéreink Csorvásról, négyen. Velük együtt már két csoportra oszolva számháborúztunk, in114
