Gszelmann Ádám: Sűrűtajó iskolája - Thorma János Múzeum könyvei 32. (Kiskunhalas, 2001)
Visszaemlékezések
Most segíts meg Mária, O, irgalmas Szűzanya. Keservét a búnak, bajnak Eloszlatni van hatalmad. Hol már ember nem segíthet A Te erőd nem törik meg. Hű imáit gyermekidnek Te soha nem veted meg. Igazából persze dehogy gondoltam én még akkor arra, hogy később az életben én is lehetek olyan veszélyes helyzetben, amikor Jézuson és Szűz Márián kívül mást nem tudok segítségül hívni, mégis mélyen emlékezetembe véstem Antónia tanitó néni imáját. Ha már a jövő félelmes csatazaj előérzetével kerülgetett, valamiképpen úgy éreztem, nem leszek egészen védtelen és fegyvertelen vele szemben, ha ezt az imát a szívembe zárom. Talán ha tízen lehettünk hatodikosok. Vizsga után a szokásos ünnepség befejezéseképpen fölsorakoztunk iskolánk udvarán. Antónia néni, pedig mindannyiunkhoz odalépett, kezébe vette megilletődött buksinkat, magához húzott, és mindegyikünket arcon csókolt. Ezt a jelenetet soha életemben nem felejtettem el. Mélyen megrendített, boldoggá és nagyon szomorúvá tett egyszerre. Boldoggá, mert éreztem Antónia tanító néni meleg szeretetét, de egyszersmind boldogtalanná is, mert hiába erőltettem az emlékezetemet, bizony sehogy se jutott eszembe, hogy a szüleim mikor csókoltak meg engem valaha is. Elek Lajos tajói diák 1929-1935 Emlékeim Nagymamám Agasegyházán, a határút mellett lakott. (De sokat kérdeznék még tőle, ha lehetne, de már késő! Én meg igyekszem továbbadni, amit meséltek, addig, amíg nem késő.) Nagyanyám kilenc gyermeke Tajóba járt iskolába, sőt talán még ő maga is. A nád- fedeles iskola (így hívták a nagybátáyáim), nem tudom mikor épült, először még nem is iskolának készült, de 1912-ben a nagybátyám biztos oda kezdett járni és utána a többi testvér is. Mesélik, hogy volt ott egy tanító bácsi, aki nagyon szerette a békahúst. Jani bátyám fogott egy teknőst, beletette a csávásdézsába, ott hizlalta, amikor jó kövér lett elvitte a tanító bácsinak, aki nagyon megörült neki. Aznap nem is használt nádpálcát, ami tudvalevő dolog, hogy abban az időben divatos eszköze volt a nevelésnek. Hogyan is lehetett volna anélkül a gyakran száznál is nagyobb létszámú ifjúságot rendben tartani!? Ide illik a vicc is, ahol a tanfelügyelő megszólítja a gyerekek közt pálcával sétáló tanítót:- A tanító úr nem tudja, hogy a pálca nem megengedett eszköze a fegyelmezésnek?- De igen. És a tanfelügyelő úr nem tudja, hogy a törvény szerint csak 30 gyerek oktatható egy teremben? Nos én csak a létszám felettieket fegyelmezem pálcával - volt a válasz. Tajóban már akkor is fejlett kulturális élet működött. Aranykalászos gazdakört rendeztek a gazdák számára. Negyvennyolcas ünnepséget, bankettet, bálát, szentmisét tartottak az iskolában. Újságok is jártak. A nép nagyon összetartó volt. Leventeoktatás is folyt Tajóban. A gyakorló lődombjuk a Gál tanya és a Figura tanya között húzódott. Az 1940-es években odajártunk madarak és fák napi kirándulásra, játékra. 105
