Vorák József: Halasi móringlevelek - Thorma János Múzeum könyvei 31. (Kiskunhalas, 2009)
Jegyzetek
si öröklés, a hozomány és szerzeményi közösség fogalma a jászkun kereső részéről, illetve a nő közszerzésének hallgatólagos mellőzése. Mindezeket a házassági szerződések megnevezésének időbeli fejlődése is nyomon kíséri. Az eljegyzés és a házasságkötés közötti írásbeli megállapodásoknak mindkét fél részéről kötelező erőt tulajdonítottak. A házassági szerződések itteni, évszázadnyi anyagának számbavételét követően a szerző kísérletet tesz a szerződő felek anyagi, társadalmi, fogalakozásbeli helyzetének megítélésére, a népi gyakorlat kifejeződésére, a személyi, életkori, vallási viszonyok néprajzi, nyelvi, irodalmi értékeinek feltárására. Külön foglalkozik a tanulmány a szerződések megfogalmazóival, leíróival és a szerződő felek jogi képviselőivel, tanúival. A tényleges, törvényes gyakorlatból átvett szokásos szerződésfonnákon belül helyet kapott a szerződésekben a szülők, rokonok, násznagyok akarata is. Ez az oka annak, hogy a szerződésekben mindenféle rendű-rangú írásművei találkozunk. Ezek mellett rögzítették a helyi népi jogfelfogásból fakadó kívánalmakat is. Mindezek kivételes értékűvé teszik a kiadvány bevezető tanulmányát és a közölt forrásanyagot tartalmazó dokumentumok sorát. E szempontokon túl számolni lehet az anyagnak a majdani helytörténeti, gazdasági, társadalmi és családtörténeti kutatások igényeivel, amelyek ezek nélkül nem lehetnének teljes értékűek. Sárospatak, 2009. június 5. dr. Janó Ákos nyugalmazott múzeumigazgató 7
