Vorák József: Halasi móringlevelek - Thorma János Múzeum könyvei 31. (Kiskunhalas, 2009)
A házassági szerződések írói, tanúi
plébános eleinte a felek tudomásul vételével javított rajtuk, s aláírásával láttamoztatta azokat, de később ez is elmaradt. így a tényleges, törvényes joggyakorlatból átvett szokásos szerződésformákon belül a fogalmazó, szerkesztő, írásba foglaló és az akaratukat tollbamondó házasságkötők, vagy az utóbbiak nevében a násznagyok, esetleg az egyezség meghozatalába beleszóló szülők formailag, tartalmilag kifogástalan okiratától a minden törvényes kelléket nélkülöző, alig értelmezhető jegyzéstöredékig, tartalmában és formájában is mindenféle rendű-rangú írásművei találkozhatunk. A szabatos és hivatalos okiratok hitelesen rögzítették a helyi népi jogfelfogásból fakadó kívánalmakat. Ennyiben ezek a helyi népi jogszokás gyakorlatnak is termékei voltak. Ám éppen a jogi formulák érvényre juttatása, ajogi nyelv erőltetett használata korlátozta vagy zárta ki belőlük annak a népi közösségnek teljesebb kitárulkozását, amiből tartalmi lényegük származott. Ezekben a hivatalos fonnák szerint készült okiratokban a helyi népéletnek csak azok a személyi, tárgyi megnevezései, a népi gondolkozásnak vagy vélelmezésnek kifejeződései kaphattak helyet, amelyeket íróik nem tudtak lefordítani a hivatalos nyelvre. A szerződések némelyikét írni alig tudó emberek készítették. Ezek a szerződések önmagukban még szakkutatók részéről is csak időrendben a többi közé sorolva értelmezhetők. Valamennyi közölt házassági szerződésen fejlécként (pontosító adatként, de nem a szerződés részeként) közöljük a házassági anyakönyv adatait, illetőleg azok esetleges hiányát, valamint a szerződés múzeumi leltári számát (Thorma János Múzeum 6143-6148, 6150-6274, 6276-6323), az okmánybélyegezést, illetve hogy az milyen értékkel illetéke- zett hivatalos íven készült. Amennyiben a nyomtatás megengedi, igyekeztünk a szerződések eredeti formáját érzékeltetni, az eszközölt javításokat, törléseket, bejegyzéseket, utólagos változtatásokat az eredetihez hűen bemutatni. A szerződések helyesírása a leírók tanultsága szerint változó. Következetes, vagy éppen nem az. Ezért a szerződések szövegét betűhű másolatban közöljük. A házassági anyakönyvek a szerződések fejlécén feltüntetett adatai: Vőlegény - neve- kora (éveinek száma)- állapota (legény, özvegy)- foglalkozása: (molnár, opifex, juhász stb.)- násznagya (neve, foglalkozása, rendűsége) Menyasszony - neve- kora (éveinek száma)- állapota (hajadon, özvegy, deflorata = megesett)- rendűsége (saját vagy családja foglalkozása) (Násznagyára lásd a vőlegénynél alkalmazott jelzéseket.) A házasságlevelek létrehozásának szereplői a házasulandókon kívül a szülők, testvérek, gyermekek, a közvetlen atyafíság mellett a násznagyok, a tanúk, valamint a legtöbbször megnevezetlen szerződésírók, s a szerződéseket személyi és egyházi tekintélyével hitelesítő, megőrzésre elfogadó egyházi képviselők. Szerződéseink többsége alkalmi szerződésírók fogalmazványaiként íródott. Ezek pedig éppen a ’hivatalosság’-ra való törekvésükből eredően és tőlük telhetőén igyekeztek hűen utánozni a kötelezőnek vélt formákat. írásaik a szabatosságbeli fogyatékosságok, a felesleges körülírások, a tekervényes vagy éppen hiányos fogalmazás ellenére meglepően hűen rögzítették az egyezséget megkötő felek szándékait. Az alkalmi szerződésírók ha a 43
