Vorák József: Halasi móringlevelek - Thorma János Múzeum könyvei 31. (Kiskunhalas, 2009)
A házassági szerződések írói, tanúi
melyik Successor ezen rendelkezésem ellen támadna, és azon meg nem nyugodna, maga jussából is rekesztessen ki, és átkozott bíró légyen, ki neki rendel csak egy fillért is, mert sok véres verejtékkel, jó Istenem segítségével szerzettem ezeket, az édes atyámtól egy fillérem sem maradt... azért is kiki Successoraim közül úgy gondolkodjon, hogy ha rendelésim ellen szegezik magukat, egy fillért nekik nem adok, a mint is hogy átok alatt hagyom a bíráknak...” Herpay magát az Úristent hívja tanújául, hogy nem ági vagyonról rendelkezett. Kitagadja az akaratával szembeszegülőket, s megátkozza az esetleges keresetet megítélő bírákat.63 Ismét hangsúlyoznunk kell, hogy a szerződésekből leszűrhető véleményünk szerint kiskunhalasi házassági egyezségeink, s minden azokat megelőző, vagy egykorú szerződések ígéreteinek fedezetét csak másodlagosan jelentették a tételes jog szerint is megfogalmazható formális kitételek: ’örökös’, ’megtámadhatatlan’ stb. Hiszen ezek éppen abból a mindenkori érvényes világi jogrendszerből származnak, amelyeket egyezségkötőink megkerültek, vagy éppen szembeszegültek azokkal, s amelyeknek akaratukkal szembeni esetlegesen felmerülhető későbbi eljárást a leghatározottabban tiltották. A halasi katolikus házassági szerződések hitelének és érvényességének fedezete egyes egyedül az egyházi házasság mindörökre felbonthatatlan voltában gyökerezett. E mögött a törvénnyé vált hit mögött pedig ott állt az egyház mindenek felett álló hatalma és tekintélye. Nincs is tudomásunk arról, hogy az egyház előtt kötött házassági szerződések valamelyikéi világi hatóságok megtámadták volna. A házassági szerződések írói, tanúi A halasi katolikus házassági egyezségek korabeli jogi ügyiratok egyszerűbb, általánossá vált formáinak többé-kevésbé hű alkalmazásai. Az ügyvédek hivatalosan elkészített házassági szerződései a kor törvényes jogi termékeinek áttételei a népi gyakorlatba. Kérdés azonban, hogy az ügyiratok törvényes formáját elsajátító plébánosok, tanítók, kántorok, s még inkább a közokiratoskodással foglalkozó hivatalnokok esetében beszélhe- tünk-e ebben a korban a jogi gyakorlat populizmusáról, népi gyakorlatba való lecsúszásáról. Hiszen a jogvégzett, hivatása szerint is ’hites’ ügyvéd, ha ez időben gyakoribb is hazánkban, mint az orvos, még mindig elég ritka, de az olyan mezővárosban, mint Halas, már e korban is akadt néhány. Ezek mindegyike valamilyen közhivatalt is viselt. A felsőbbség a jászkun statútumok sommázó jogrendjét gyakorlati útmutatásokkal, később esetleges kiegészítésekkel, módosításokkal ellátva, időről-időre miheztartás végett megküldte a kerületeknek, s azok azt továbbították a helységeknek. Ugyanez alkalommal útmutatásaiban felhívta a helyi közigazgatásokat, hogy világosítsák fel a népet arról, hogy az alsó fokú ügyek intézésénél felesleges az ügyvédek igénybevétele. Ez csak az ügyek késleltetéséhez, halasztásához vezet, költséges, s az ügyvédek praktikái nem mindig az oszthatatlan igazságot szolgálják. Ehelyett a helyi tanácsok képviselői, a bírák és tanácsosok szolgáltassanak első fokon tanácsot és igazságot is. Az ügyvitelre, eljárásokra részletező, gyakorlati útmutatásokkal szolgált az 1784-85-i főkapitányi leirat: „Mitsoda név alatt kell a pert fel állítani és hány félék a perek” - főcím alatt foglalkozott házassági és vagyonjogi kérdésekkel is. Ahhoz, hogy a helyi elsőfokú hivatalos hatóság előtt érvénnyel bírjon, szükségtelen volt a házassági szerződések ügyvédi megfogalmazása, írásba foglalása. A végrendelkezésekhez hasonlóan bárki bárkivel készíthetett házassági szerződést. így került a házassági szerződések írásának gyakorlata a helyi egyházak hatáskörébe. A lelkészek, plébánosok azután ezt a szerintük is profán ténykedést átengedték a tanítóknak, kántoroknak. Végül akárki elkészíthette azokat, aki írni tudott. Az iratokat megőrzésre átvevő lelkész vagy 42
