Vorák József: Halasi móringlevelek - Thorma János Múzeum könyvei 31. (Kiskunhalas, 2009)

Szerződő házasulandók

ságkötéshez elbocsátásért kellett folyamodniuk a bajai plébániához. Vélhetjük, hogy ezeknek a házasságkötőknek nem halasi rokoni vagy baráti kapcsolatai, esetleges vagyoni érdekeltségük szolgált indokul az idegenben történő esküvőre, hanem inkább a móringo- lásnak itteni gyakorlata volt kedvezőbb számukra. A szerződések szabályos üzleti megfontolásokat takarnak. A szerződést a menyasszony a férjhez vitt vagyonának teljes, pontos és hiteles hatósági leltára egészíti ki. Mind a két házasság esetében felmerülhet, hogy az özvegy házasulandók talán az egyezségek által érintett családtagok beleszólását óhajtották elkerülni akaratuk kinyilvánításával.

Harmadik idegenből jött vőlegény Gulyás Ágoston kiskunfélegyházi lakos. 44 éves korában, 1855-ben esküdött Halason „Pataki Mártonnak egykori Kis Kún Halasi lakosnak hátra hagyott” özvegyével, Lefánti Annával (85. HSz). Az özvegy nő halasi származása indokolttá tette az itteni esküvőt akkor is, ha utána a házasok Félegyházára költöztek.

Korszakunkban a halasi parasztpolgárságra is a nemesi Magyarország osztálykategóriái voltak érvényesek. A mágnások, köznemesek kiemelt, magasabb rétegeivel alsóbbként a ’nemtelen’-ek (plebejusok, közrendűek) tömege állt szemben. Nagy Czirok László szerint az ’osztály’ feltüntetésére 1767-ben a kerületek három listát különböztettek meg: a nemesek listáját, a tisztességesebb charakterekben lévő emberekét (iskolázottakét) és a nemteleneket, akik közé a parasztok és polgárok tartoztak. A Jászkun Kerületek hivatalos osztálytagozódása a XVI11. század derekán épp úgy a nemesi rendi tagozódáshoz igazodott, mint az egész országé. Az itt említett „tisztességesebb charakterek” (hivatalnokok, ’honoráciorok’) bizonytalanul meghatározott rétege itt ez időben oly jelentéktelen volt, hogy számbelileg alig jöhetett számításba. A parasztok és polgárok külön-külön történő említése viszont a közrendűek körén belül a parasztságnak elkülönítésére és a polgárság (iparosok, kereskedők) mögé sorolására utal. Ám ez a kategorizálás a század végén már a Jászkunságban is csak a „fentről le” szemléletet tükrözte, s nem a mezővárosok helyben érvényesülő valóságát.

A nemesi Magyarországon belül a Jászkunságot keletkezésének pillanatától sajátos társadalmi rétegeződés jellemezte. A Jászkunság Kiskun Kerületébe tartozó Halas mezőváros lakói - legalábbis a jobbágy parasztokhoz viszonyítottan - az 1745-ös megváltás, a ’redempció’ óta valóban szabadabbak, kedvezményezettek voltak. Nem ismertek földesurat, úriszéki eljárás alá nem vonhatták őket, tisztségviselőiket maguk választhatták. Intézményeiket, életkeretüket mindenképpen demokratikusabbnak tekinthetjük, mint a földesúri helységekben uralkodó állapotokat.

Az 1745-ös redempcióban részt vevő, magukat, s földjeiket a jobbágyi állapotból pénzen megváltó, nagyállattartásból meggazdagodott parasztok kivétel nélkül protestánsok voltak. Ez a ’törzsökös’ protestáns halasi parasztság a XVIII. század második felében előbb szórványosan, majd mind tömegesebben jelentkező, máshonnan ide költözött, ide gyökeresedő katolikusokat ’jött-ment’-nek tekintette.

Katolikus házassági szerződéskötőink a redempció után Halasra települő, előbb maroknyi, majd népességében mindinkább növekvő, nagyon is bizonytalan jogállású réteg ivadékaiból kerültek ki. A két felekezet között a XVIII. század 60-as éveitől a XIX. század derekáig ádáz, nem vallási, hanem hatalmi harc folyt. A protestánsok megszerzett, keservesen kivívott kiváltságos helyzetüket, anyagi létalapjukat, városi pozícióikat féltették, s nem is minden ok nélkül. Hiszen az újonnan jöttek vallásuknál fogva annak a felső hatalomnak voltak pártfogoltjai, amelyek szemében a halasi törzslakosság magyar protestantizmusa mindig is gyanúsan rebellisnek minősült. Az is való, hogy az újonnan jöttékét alig kötelezhették azok a várossal, annak közösségével szembeni alapvető magatartási formák, amelyek a protestáns városi lét anyagi és szellemi kultúráját az elmúlt évszázadokban kialakították és éltették.

32