Vorák József: Halasi móringlevelek - Thorma János Múzeum könyvei 31. (Kiskunhalas, 2009)

Szerződő házasulandók

gát hangsúlyozó, a nő személyét lebecsülő egyezség szövegezés. Az egyenlő rangú felek egyenlő érvényű akarata jut érvényre, s ez még inkább kifejeződik a kölcsönös, közös egyezségek férfi és nő rendelkezéseinek tartalmában. Legerősebben, legmeggyőzőbben ott, ahol a két egyezséget kötő fél megrögzött, beidegzett jogi intézményekkel, s nemcsak népi szokásjoggal, de a középkori jobbágyi öröklés helyben még mindig kényszerítőén kötelező jászkun törvénnyel, az ősinek csak a ftágra vonatkoztatható rendjével áll szemben, s mellőzve azt a nőnek a házasságban, s az azzal járó együttélésben, vagyonközösségben a helyzetét, a jóban-rosszban fele-fele alapon ’feleség’-ként határozza meg.

Turcsik János 23 éves vőlegény a 17 éves Gombos Julianna menyasszonyának 1835-ben: .....önnön meghatározásomból tehát fentebb nevezett Hitvesemnek ollyan ajánlást teszek; hogy mindenem a’ mivel most birok legyen az akár pénz, akár jószág, vagy más egyéb érték, sőt ha a’jó Isten segedelmével Hitvesem szorgalma mellett többet szerezhetek is, a’ fent ki tett esetben minden ingó és ingatlan vagyonomat Hitvesem részére ajánlom, és olly móddal lekötöm, hogy holtom után Hitvesemtől sem Atyámfiái sem más akárki vagyonomból legkevesebb részt is soha el ne vehessenek, sem pedig a Törvénykezés útján el ne is tulajdoníthassanak.” Viszonzásként Gombos Julianna: „...minden értékemet mcllyeket most férjemhez magammal viszek, ezen felül szülőimről reám hárulandó bár mi néven nevezendő örökösödési javaimat is egészen le kötöm és által ajánlom...” (14. HSz) 1844-ben a 20 éves Bóna Pampula János juhász a 18 éves Bukros Tunya Erzsébetnek mindenét ajánlja: „.. .légyen az bár pénz, jószág, vagy akár minemü ingó, vagy ingatlan érték, minden kivétel nélkül Hitvesemre móringolom...” A menyasszony ezt az egész magával vitt hozományának férjére hagyományozásával viszonozza. (43. HSz)

Horváth József házasulandó özvegy jövendő feleségéről, Gábor Annáról: „...Hogy holtomig avagy holtáig, egy másnak hűséget esküvén, s tehát őnálánál elebvalot Nem tartván...” és Gábor Anna jövendő férjéről: „...tét fogadásunk szerént, én is önt elsővé tészem és eléb valóvá minden tsekély holmitskámon..(59. HSz).

Szülők, atyafiak, testvérek, gyermekek tiltása, rászorítása a rendelkezések tiszteletben tartására nem jelennének meg oly gyakran, s oly éles kitételekkel egyezségek záradékaiban, ha a rendelkezők maguk is nem lennének tisztában azzal, hogy szándékukat, akaratukat a jusst követelők szokás- vagy egyenesen törvényellenesnek minősíthetnék.

Az egyenrangú felek egyenlő érvényű akarattal kötött rendelkezésein belül persze egyéni természettől függően az akarat nyilvánítások fakadhatnak a szeretettől valóban áthatott harmóniából, de a legridegebb számításból is. Kóté Ferenc (15. HSz) 49 éves özvegyházasulandó 1836-ban 100 forintot móringol a véle összekelő 28 éves Almási Rozáliára, Csömör István özvegyére. Kikötése, hogy amennyiben jövendő feleségével gyermeket nem nemzene, „.. .ruhái és ágybéliéi, mellyeket házamhoz most magával hoz, vagy én is veendek neki; mind egy szegig néki vissza adassanak és a’ száz forintok is kifizettetvén; házamból tüstént mihelyest kifizettetik, ki mennyen. Viszonzásában Almási Rozália: ...azon ruháimat és egyet másomat, mellyeket most Férjemhez viszek, mint az Anyámat és Testvéreimet illetőket - ugyan azoknak Férjem mind egy darabig vissza adja; és térittse.” Az egyezség az élesen elhatárolt érdekeknek inkább fenntartása, mint összeegyeztetése. A korszak végéhez közeledve a halasi katolikus házassági egyezségekre egyre jellemzőbbé válik a teljes, egyenrangú kölcsönösség: „akármejönk meg halna az egész összes vagyonúnkat és mostani hozatalunkat egy más részére ajánljuk, ot marad a mejönk meg marad a hoz senkinek sémi köze...” (Németh István 28 - Gömbötz Mária 24 éves, 142. HSz).

29