Vorák József: Halasi móringlevelek - Thorma János Múzeum könyvei 31. (Kiskunhalas, 2009)
Szerződő házasulandók
A baranyai református móringolóknál gyakori „vőnek ment férj”-re emlékeztető egyezséget házasságlevelekben mindössze kettőt találhatunk. Mindkettő a korszak második feléből való. 1866-ban Babenyecz Cs. (Csonka) Imre 22 éves legény és Köházi Mária 22 éves hajadon házassági „szerződvényében” (129. HSz) a férfi rendelkezését megelőzi a jövendő anyós kikötése, mely szerint „a menyasszony édes anyja az összekelés napján adand a vőlegénynek egy szobára való csinos bútorzatot, valamint minden-nemű asztali, ágyi és egyéb viselő ruhákat” - ám a férj gyermek nélküli halála esetén mindent visszakövetel. S csak azt követi a vőlegény magas, 400 forintos móringja, melyet hamarább történő gyermektelen elhalálozása esetén köt ki leendő feleségének. A magas móring és a menyasszony gazdag hozománya módos házasulandókról tanúskodik. Itt tehát nem szegény legénynek gazdag családba való beházasodásáról van szó, de a „szerződvény” megfogalmazása, az anyós rendelkezésének hangja szokatlan elsődlegessége az, ami feltűnő, s arra enged következtetni, hogy saját akaratának a két egybekelő házasságában is feltétlen érvényt követel, majd a módos legényből lett férj helyzete alig fog különbözni a szegény „vőnek ment” férj helyzetétől (163. HSz). Kimondottan „vőnek ment” férjként tűnik elénk a 23 éves Rozsinszky Antal iparos legény, akinek erről a 24 éves Vincze Máriával kötött egyezsége tudósít (163. HSz). A menyasszony helyett valójában szüleinek akarata nyilvánul meg. Az egyezség tartalmi kifejtésében a vőlegény helyett elsőként a menyasszony szülei rendelkeznek: 200 forintot adnak az új férjnek, s kikötik, hogy a férj felesége korábbi gyermektelen elhalálozása esetén ennek, valamint a menyasszony egyéb hozományának felét köteles visszaszolgáltatni. A szülők rendelkezése után másodsorban szóhoz jutó vőlegény „.. .ezen követelésnek magát önként alávetvén”, kötelezi magát, hogy gyermektelen elhalálozásával az addigi közös szerzeményi vagyont feleségére hagyja. Valójában ez az egyezség se a „vőnek ment férj” tipikus jellemzőit mutatja. A tőkepénzhez, s hozományhoz jutó szegény iparos legény helyzete itt a férfi kiszolgáltatott helyzetére, kényszerűségből belenyugvó állapotára emlékeztet. Ezek mellett a fiatalok létrejött házassága nagyon boldog, kölcsönös szeretetteljes együttlétté válhatott. A kölcsönösen kikötött egymásra hagyatkozások vagyoni biztosítékokat jelenthettek, ám rendelkezéseik aligha válhattak a boldog együttélés garanciájává. Amilyen súllyal érvényesült a szülők akarata a fiatalok összeházasításában, legalább olyan mértékben számolhatunk beleszólásukkal a házassági egyezségek megkötésénél is. A szülők akaratának elsődleges és feltétel nélküli érvényre juttatását éppen a legutóbb bemutatott két rendkívüli eset bizonyitja. Ezek azonban ritka kivételek voltak. A szülők akarata, szándéka a házasságlevelekben általában a házasulandók közléseiből nyilvánul meg. Szüts János 40 éves özvegy házasulandó egyoldalú kötelezvényében jelzi, hogy a testvérek beleegyezésére, megnyugvására az esetben volt szükség, ha a rendelkező házasulandó akaratának jövőbeli teljesítése tőlük is függhetett. A plébános jelenlétében nemcsak menyasszonyával, a 27 éves özvegy Dózsa Erzsébettel, de annak szüleivel is egyezkedett: „...Dózsa Erzsébettel, mint jövendő béli Hitvesemmel, ‘s annak szüleivel oly egyességre léptem, az ő eljegyzésének alkalmatosságával...” (4. HSz). Nagy Apáti Antal és Rriskó Apollónia a még élő szülők beleegyezésével kötött egyezséget. Házassági szerződésüket a két anya alá is írta. A szerződés szerkesztője s írója „Jánosi István Hites Ügyvéd és Násznagy” volt (21. HSz). A 19 éves Paor Smolc Ignác házassági szerződését beleegyezésének bizonyságául atyja is aláírta (28. HSz). Kovács Molnár János menyasszonyának tett ajánlatát így vezeti be: „...Édes Atyám akarattya szerént...” A szerződésen mindkét házasulandó fél atyjának beleegyező aláírása megtalálható (30. HSz). Kelemen Erzsébet viszont-ajánlatát (kontramóringját) szüleire, testvéreire 30
