Vorák József: Halasi móringlevelek - Thorma János Múzeum könyvei 31. (Kiskunhalas, 2009)
Szerződő házasulandók
zasodása (136. HSz) esetében ugyanaz a korkülönbség szokatlanabbnak és riasztóbbnak tűnt, mint amikor az 57 éves özvegy férfi 42 éves nővel házasodott össze (110. HSz). A házassági szerződést kötő házasulandók feléről sem állapíthatjuk meg, hogy a férfi és a nő közötti korkülönbség önmagában indokolhatta volna a móringolást. Ahol azonban a helyi közvélekedés szerint nagynak minősülő korkülönbség fennállott, az magában is indokolhatta a szerződéskötést. A szerződésekben szereplő házasulandók személyi állapotuk szerint legények, özvegy férfiak, hajadon lányok, özvegy nők, megesettek (deflorata). Aszerint tehát, hogy a párokban kik kerültek össze, megkülönböztethetünk legény - hajadon legény - özvegy nő legény - megesett nő özvegy férfi hajadon özvegy férfi - özvegy nő özvegy férfi - megesett nő házasságokat. A házasulandók személyi állapotát a házassági anyakönyvekből kimutatva, a fentiek szerint csoportosítva kitűnik, hogy a 79 legény és a 97 özvegy férfi 96 hajadont, 68 özvegyet és 12 megesett nőt vett feleségül. Személyi állapot szerinti számbavételük legnagyobb csoportjánál, a 62 legény-hajadon házasságnál (eltekintve most az itt is fennállható nagyobb korkülönbségektől), a szerződéskötés oka a személyi állapotból nem közelíthető meg. Valamennyi többi csoportnál azonban legalábbis feltételezhető, hogy az összeháza- sulandók személyi állapota kívánatossá tett valamiféle biztosítékot. Házasságleveleink elsősorban is a házasulandók rendelkezéseit tartalmazzák. Néha csupán az egyik félét, a férfiét. Ilyenkor a másik fél, a nő csak beleegyezését adja, olykor még azt se. Némely házasságlevelünkben a szülők kikötését, vállalásait, beleegyezését, hozzájárulását is megtaláljuk. Az is előfordul, hogy valamelyik fél vállalása a testvérek jóváhagyásával, jótállásával történik. Özvegy házasulandók egyezsége pedig már a felnőtt gyermek egyetértő nyilatkozatát is tartalmazhatja. Természetesen a rendelkezések érinthetnek másokat is, de az egyezségekben elsődlegesen közvetlenül csak a házasulandók, a szülők, a testvérek, a gyerekek személy szerinti akarata vagy védelme kapott írásbeli rögzítést. A két házasulandó fél akarata közül a férfi rendelkezése a döntő. Egy-két kivételtől eltekintve, amikor a nő vagy annak családja kikötései megelőzik a férfiét, mindig utóbbi akaratát rögzítik elsőként. A rendelkezések nem is annyira tartalmukkal, mint inkább a ki- nyilvánítás módjával árulják el, hogy a rendelkező milyen anyagi kapcsolatot vállal jövendő élettársával. Hogy ajándékoz-e, biztosítékot ad-e, jó- balsorsában akarja-e vele, mint egyenlő jogú élettársával megosztani tulajdonát, vagy kénye-kedve szerint szándékozik „megvásárolni” leendőbelijét. A szerződések között aránylag kevés az egyoldalú, csak a férfi akaratát tükröző házasságlevél. Ezeknek két, egymástól világosan elhatárolható csoportja alakult ki. Az elsőbe tartoznak azok a házasságlevelek, amelyekben a férfi rendelkezésein túl a nőnek formálisan még belenyugvó szándéka sem nyilvánul meg, még oly módon sem, hogy az előtte ismertetett, felolvasott rendelkezések tudomásul vételét aláírásával ellátta, igazolta volna. Forma szerint ezek a házasságlevelek a férfinek a nő személyes érintettségétől teljesen függetlenül meghatározott, szuverén akaratát tartalmazó kötelezvények. Hogy a megfogalmazás mögött valójában létezett a nőnek, vagy családjának saját, egyéni akarata, bizonyítják azok a kitételek, amelyekben a férfi önmagára nézve kötelezőnek ismeri el, hogy a nő magtalan, előbb történő elhalálozása esetén az általa hozott bútorokat, ágyneműket és 25
