Vorák József: Halasi móringlevelek - Thorma János Múzeum könyvei 31. (Kiskunhalas, 2009)
A házassági szerződések hagyománya Kiskunhalason
sági egyezkedéseknek, a móringolásnak ugyancsak tárgyát képező más vagyoni, haszon- élvezeti kikötéseivel.16 A móring kifejezetten özvegyi biztosítékul szolgált. Az asszony számára (vagy kölcsönösen mindkét fél számára) kikötött móring kiadása egyik vagy másik fél magtalan (gyermektelen) elhalálozásakor vált esedékessé.IS Az eljegyzés (jegyváltás, elkendőzés, kendőlakás, kézadás, kézfogó, összekötés) általában csak a móring feletti kölcsönös megegyezés után történhetett meg.19 A házasságkötésre az öszvekelés, egybekelés, esketés, esküvés, papi áldás meghatározásokat találjuk. A szerződések világosan megkülönböztetik az eljegyzés és az esküvő alkalmait. Kevésbé világos, hogy az esküvő alkalmának említésekor mit értettek az „egybe kelés és esketés” (117. házassági szerződés, a továbbiakban: HSz) fogalmán: „...minek előtte egybe kelnénk és esküdnénk” (54. HSz), továbbá „papi áldás és esketés” fogalmazásbeli megkülönböztetéseken. Néhány kivételtől eltekintve házasságleveleink a felbonthatatlan, szentségi egyházi házasság megkötése előtt íródtak. A házasságok tényleges (anyakönyvbe bejegyzett) időpontjait összevetve a házassági szereződések keltezésével, megállapítható, hogy azok megszerkesztése és megírása már az esketés és a szerződés kelte közötti időben elkészült. Sok esetben a házasulandó felek, a hitelesítő násznagyok, mint tanúk, ’bizonyságok’ aláírása is szerepelt az okmányon. A szerződések többségének szövegezése olykor ünnepélyes nyomatékkai is megnevezi az alkalmat, amelyhez a móringolás és az egyezség megkötése fűződik. Hogy a mó- ringolás akár az eljegyzéskor, akár az esküvő idején, vagy a közöttük lévő napokban történt, mindenképpen a házassági szokások köréhez tartozott, azok része volt. Ezt bizonyítják azok a megfogalmazások, amelyek ugyan nem nevezik meg az eljegyzés vagy az esküvés alkalmát, de kifejezetten utalnak arra. Ott, ahol a szövegezésből nem, a szerződés címéből kiderül, hogy házassági szerződésről van szó. Az egyezségeket annyira kizárólagosan a házasság alkalmához fűzték, hogy még azokban a ritka kivételnek számító esetekben is, amikor a szerződést a házasság után kötötték, vagy a címben, vagy a szövegezésben megmaradt a házasságkötésre történő utalás. Purzs József 1831-ben esküdött meg Huszár Karolinával, 1849-ben, tehát a házasságkötés után 18 évvel „Házassági egyezség” címen hozták létre a megállapodás dokumentumát. Indokuk: .. mind ketten beteges állapotban lévén, magunk között, e’ következendő felbonthatatlan házassági egyességet kötöttünk úgy mint..Ez az egyezség a gyermekáldásról már lemondott két idősödő házastársnak egymás javára tett kölcsönös végrendelkezése volt. A többi esküvő utáni házassági egyezség (80, 81, 94, 121, 161. HSz) mindegyike az esketést követő néhány nappal, legfeljebb néhány hónappal később keletkezett. Az 1876. február 9-én esküdött 28 éves özv. Bánóczki Károly házassági egyezsége csak egy nappal későbbi keletű, mint a házasság anyakönyvi bejegyzése. A 61 éves özvegy Tóth Abonyi Ferenc az 57 éves özvegy Téglás Zsuzsannával több mint 3 hónappal a házasság megkötése után írtak alá szerződést. Az utólagos házassági szerződéskötések a házasság megkötését követő elhatározásra vallanak. S hogy az utólag kötött egyezségek mégis a házasságkötés alkalmához kapcsolódtak, az a mellett szól, hogy betartásuk legfőbb, legerősebb biztosítéka a szentségi házasság megkötése volt. Az Írott házassági szerződést a házasulandók a tanúk, ’bizonyságok ’ (leggyakrabban násznagyaik), s néha a szülők is - a szereződés előttük való felolvasása után - aláírták.20 A móringolással kötött, írásba foglalt szerződés hatályosságát, amennyiben az némiképpen megfelelt a helyi szokásokkal kialakított formai követelményeknek, a hivatalos joggyakorlat is elismerte, az abba foglalt móring kifizetéséért (annak a felek viszonyaihoz becsült felső határáig) törvényes kereset volt indítható.21
