Vorák József: Halasi móringlevelek - Thorma János Múzeum könyvei 31. (Kiskunhalas, 2009)
A házassági szerződések hagyománya Kiskunhalason
A móringolás szokása ott, ahol a szokást ismerték és gyakorolták, a házasodási processzus szerves részévé vált.22 A móring feletti nézeteltérés megakadályozhatta a házasság megkötését.23 A fenti ismérvekből kialakítható kép sok mindent elárul a móringolásról (magáról a móringról kevesebbet), ám semmiképpen se tekinthetjük azt teljesnek. A szokás késői időszakának kutatói többségükben említést se tettek az egyezség írásba foglalásáról. A szokás első leírója szerint a menyasszony-kikérésnél is felolvasták a házassági szerződés (móringlevél) tervezetét, amit a vőlegény mindjárt a kézfogó után megírt vagy megiratott. Márton Józsefnek 1891-ből, Sorkitótfaluból származó adata a lakodalom reggelén a menyasszony és a vőlegény, s az egybegyűltek előtt felolvasott, előre elkészített házassági szerződésről szól, amit azután a házasulandók és a két násznagy aláírtak. Zakál Györgytől még arról is értesülünk, hogy az 1818-ban az Őrségben a házassági szerződést akárki megírhatta. E két adaton túl az egyezség írásba foglalásáról csak Wagner Aladár, 1895-ből, Nagybakónak vidékéről tájékoztat. „Ha nem bíznak meg egymásban, akkor erre vonatkozóan írásbeli szerződést kötnek a közjegyző előtt.24 Utóbbi tájékoztatást értelmezhetjük úgy, hogy míg 1818-ban még akárki írhatott törvény előtt is érvényesíthető házassági szerződést, 1895-ben már csak közjegyző által megírottaknak volt törvényes hitelük.25, ezért a tájékozatlanabb, bizalmatlanabb módos családok (Wagner 500 forintos móringot emleget) közjegyzőhöz fordultak. Hogy a többi móringoló ezután is ’kebelbeliekkel’ íratta, vagy meg se íratta a szerződést, arról Wagner nem ejt szót. Azoknál a kortárs szerzőknél, akik az előző század végi, XX. század eleji móringolásról szólva meg sem említik az egyezség írásba foglalását, leíró szemléletükből fakadó érdektelenségnek is tulajdoníthatjuk, de még ezeknél se zárhatjuk ki annak lehetőségét, hogy azért nem tettek említést írásról, mert valóban nem volt írás. A baranyai református és a kiskunhalasi katolikus házassági szerződések megjelenése több-kevesebb eltéréssel 1800 körül történt.26 Egyéb helyekről a XVIII. század közepétől is ismerünk írott móringleveleket. De ennél korábban írottakról, bejegyzettekről nem tudunk. A szokásról legrégebben hirt adó, már említett két úriszéki per, s az eddig általunk ismert, publikált legrégibb keltezésű házassági szerződések között 170 éves időköz tátong. Készültek-e ez alatt köznépi, paraszti, polgári házasságlevelek, bejegyeztek-e ilyeneket akár latinul is valahová, akár egyházi, akár világi nyilvántartásba, nem tudjuk. A nyílt kérdés mindenesetre felvetheti (a szóbeli végrendelkezésekhez hasonlóan) a szóbeli móringolás lehetőségét is. A szóbeli móringolás lehetőségének felvetésén túl népi házassági szerződéseink eredetének homályosságát tulaj donithatjuk annak, hogy akár a múlt, Werbőczyn felnőtt jogászai, akár a fiatal, éppen csak megszületett magyar néprajztudomány alig méltatta figyelemre a népi jog gyakorlatát. A magyar nemesi jogból polgári, úri jogba átnőtt jogrendünk hivatalosan hatályosnak ismerte el a népi jogszokást, de jogforráskénti értékelését valójában soha nem vette komolyan.27 A fiatal magyar néprajztudományt meg magának a népi jognak kettős arculata riasztotta. Ezt jobb esetben számba vette, de tartalmának lényegi feltárásába alig bocsátkozott. S ha igen, munkája vajmi kevés eredménnyel járhatott, hiszen magát a népi szokásjogot nem tekintette kutatása tárgyának.28 Ennek tulajdoníthatjuk azt, hogy a móringolás első, nem néprajzos leírói teljesebb képet adtak a szokásról, a móring lényegéről, mint a későbbi néprajzi írók. A népi jogszokásokat szövevényeikkel együtt írásban őrző hivatalos, félhivatalos dokumentumokat tabunak tekintették, gyakran elmellőzték, nem vettek róluk tudomást. Szaktudományunk népi jog felé forduló, úttörőnek tekinthető, mélyebb összefüggéseket vizsgáló kutatói, Tagányi Károly (az 1910-es években)29, Szendrey Ákos (az 1930-as években)30 törekvései alig találtak megértésre. így e téren végzett munkásságuk pillanatnyilag nem hatott ösztönzően, amint hogy a jogász 12
