Vorák József: Halasi móringlevelek - Thorma János Múzeum könyvei 31. (Kiskunhalas, 2009)
A házassági szerződések hagyománya Kiskunhalason
N emes-Népi Zakál Györgynek a móringolásról 1818-ban adott leírását ma is a szokás legteljesebb, hiteles tudósításának tekinthetjük. A móring lényegéről általa elsőként adott pontos meghatározást a XIX. század elejétől a szokás megszűntéig általános érvényűnek fogadhatjuk el még akkor is, ha elvétve, kivételként, a móring attól eltérő értelmezésére is rábukkanhattak a szokás kutatói: ,,...a’ mellyet a’ magzat nélkül meg holt Férjnek örökösi a Házot el hagyó Férjhezmenő Özvegynek le tenni tartoznak. Ez a pénz Moringnak neveztetik.” Az Őrségben mindössze 12 forintra limitált móring kereset törvényesen is behajtható volt. A két házasulandó fél atyafisága csak az egyezség megkötése után fogott kezet egymással s adta kölcsönös áldását a fiatalokra. Zakál Györgynek a házassági szerződés (mó- ringlevél) menyasszony kikéréskor betöltött szerepéről adott rajza a tételes jog kötelmének (itt egyebek között az alakiságnak) népi elemekkel színesített érvényre juttatását mutatja be a szertartás folyamatába ágyazottan. A vőlegény ’Nyájának’ feltett csalafinta kérdések évődően komolykodó megfejtése után ugyanabban a bő humorú, komédiázó légkörben: „Végre a Nász Nagyok elől mutatják a járotbeli Igazságokat, 1.1. a’ Moringlevelet, a’ mellyet a’ kézfogó után mindjárt a’ Vőlegény meg írt, vagy megíratott, a’ szerént a’ mint az Egyesség történt, és a kézfogóba Jelenvoltaknak alá írásával is meg erősített. Ezt a levelet, a’ melly főképpen a’ Vőlegénynek kötéseit illeti, és a’ mellyet az Öröm atyák s anyák aláírnak, néha nem, a’ Menyasszonyi Felek Fölszóval el olvassák, bötűről bötűre meg kritizálják, néha igazítják vagy igazíttatják sat. Hogy ha az atyafiak azzal meg elégednek akkor folnyittatik egy ajtó, a’ hol a Menyassszony el készülve találtatik.” Horváth Jeremiás Sámuel az 1820-as években a móringolás hazai elterjedettségéről szólva már kárhoztatja is a móringot, mely miatt „Hazánknak majd minden részeiben, nem tsak a’ Köz Nép közt, hanem a nagyobb Famíliák közt is - melly sok nehézségek támadnak.” Ugyancsak tőle értesülünk, hogy Baranyában ’összekötéskor’ (eljegyzéskor) a jelen lévő református lelkész megkérdezte, hogy „testálnak-e (móringolnak-e) valamit egymásnak az öszve kötött személyek?” A magyar néprajztudomány 1890-ben születő szakfolyóirata, az Ethnographia 1891-től 1901-ig lakodalmi leírásaiban közölt a fentiekkel lényegében azonos adatokat a móringolás szokásáról.14 Ám ezeket az adatokat (Seemayer Vilmos cikkét kivéve, aki egy emberöltővel korábbról szóló visszaemlékezéseket közöl), a minden esetben jelenidejűleg szóló kortárs szerzők, már csak a szokás elenyészésének végső idejében rögzíthették. Hiszen a móringolás eredményeképpen létrejött házassági szerződések a múltban elismert törvényes hatályosságukat már az 1870-es években elveszitették. A törvény által el nem ismert népszokást valamikori formájában azután már csak a megszokotthoz való puszta ragaszkodás tarthatta még életben. A hivatalos rendelkezések nem ismerése, vagy éppen a szokás hivatalos mederbe terelésére hivatott jogintézmény iránti bizalmatlanság is segítette a hagyomány tovább élését. A közelmúltban még egyes parasztvárosainkban is a móringolás szokása 1900 tájára olyannyira periférikussá vált, hogy a közjegyző ténykedését mellőző gyakorlata már csak az elmaradottabb, a világtól elzártabb falvak szűk közösségein belül volt még ideig-óráig megtalálható. Számunkra a szokás utolsó időszakából származó leírások azért értékesek, mert megerősítik, kiegészítik Nemes-Népi Zakál György és Horváth Jeremiás Sámuel közléseit, s így azokkal együtt az 1800-as évek elején rohamosan elterjedő, majd a század végén szinte máról-holnapra eltűnő móringolásról olyan hozzávetőlegesen hiteles összképet adhatnak, amely a kiskunhalasi római katolikus egyháznál fennmaradt házasságleveleink elemzéséhez, értelmezéséhez hasonlítási alapul szolgálhatnak. A móring összegén (nagyságán) a vőlegény és a menyasszony násznagyai az esküvő előtt (legtöbbször az eljegyzés napján) alkudoztak.15 A móring nem azonosítható a házas10
