Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 3. - Thorma János Múzeum könyvei 30. (Kiskunhalas, 2009)
Néprajz - Szondi Miklós: Az írástudó alföldi juhászok hagyatéka. A kiskunhalasi rováspálcák 1802-ből
356 Szondi Miklós bára vall”. Közülük azonban kiemelkedik a 14. pálca, mert rajta található az összes hibának majdnem a fele, ti. négy darab. A 4-es pálcán: a SE szóban nincs áthúzva az E betű, 6-on: a BOLOND szó utolsó betűje eK-nek sikeredett, 10-en: PUSZTÁBAN az Á betű nincs befejezve, 12-en: MINDJÁRT szóban az I betű nincs áthúzva, 13-on: PUSZTUL szóban az L betűből hiányzik a két belső segédvonal, így S-nek látszik, 14-en: ISTVÁN és BÍZÓN szavak I betűjéről hiányoznak az áthúzó segédvonalak, a FIIADAT szó F betűjéből kimaradt a belső kereszt, az ELKEZDED szó L betűjében nincs benne a két belső segédvonal, így S-nek tűnik. Az 1-es pálcán az EVEST helyett EVETS-t írtak. Ennyi tévesztés, ennyi szövegben valóban kevés hibának minősíthető. Tökéletes rovás-ösmeretet ír Madarassy, amit szerintem finomítani szükséges. Először is hangsúlyozni kell, hogy kiváló betűbiztonsággal íródtak a szövegek, tehát gyakorlottság érződik rajtuk. A szó közbeni E ill. E betűk nagy számban, helyesen hagyattak ki, azonban több helyen előfordul, hogy ugyanazon a pálcán egyes szavakból kihagyatott, másokból viszont nem (pl. 1., 3., 4.), sőt pl. a 8. pálcán az is előfordul, hogy ugyanabban a szóban láthatjuk mindezt (a kihagyottak itt kisbetűvel írva): PÉTeR, SZEMeD, s ugyanez a 9-en: SZEGÉNYeK. Megjegyzendő még, hogy a hangugratás viszont csak az E ill. É hangokra szorítkozik. Más magánhangzók kihagyására nem láthatunk példát, pedig az egy szóban azonosokkal megtehetjük imigyen pl. HALAS = HALS, TÁRCSÁNAK = TARCSNK. Nem láthatunk példát a mély- és magas magánhangzókon alapuló hangugratásra sem, úgy mint pl. VÁROSÁBAN = VÁRSBN, PUSZTÁBAN = PUSZTBN. Nem látunk arra sem példát, hogy az összerováskor megfordítható a betű iránya. A rovás-ösmeret szintjének mércéjét az összerovások használata is meghatározza. A pálcákon talált négyféle összerovást, összesen tizenhárom alkalommal láthatjuk. Pl. a 2. pálcán a VA/VÁ betűk összeróttak az OLVASD és a VÁROSÁBAN szavakban, de nincs meg ugyanez a VÁGD és a másik OLVASD szavakban. A 10. pálcán a VÁ betűk nem rovattak össze az ISTVÁN szóban. Csak az 5-ös és a 6. pálcán rovattak össze a RÁ/RA betűk a KIRÁL és a RAJTA szavakban. A 9. pálcán összeróva láthatjuk az ÖT és az RT betűket az ELŐTT és a TARTOTTAK szavakban, de másutt erre nem láthatunk példát, pedig a 6-on a MERT szó, a 12-en a MINDJÁRT szó, a 15-ön a MÉRT és a TARTHATTOK szavak kínálják a lehetőséget ugyanerre a megoldásra. Az eddig tárgyalt sokszínűségek is megerősíteni látszanak azt a gondolatot, hogy a pálcák több embertől származnak, akik ugyan nem ismerték az ősi írásunk minden csínját-bínját, de nagy biztonsággal tudták továbbadni a közlendőjüket, ki-ki a maga betűtudásával, amit otthonról hozott magával. Friedrich Klára is ezen a véleményen van, amikor azt írja: A betűk formáját, a rövidítések jellegzetességeit megfigyelve azt mondhatjuk, hogy a pálcákra legalább ketten rótták a szöveget, utal erre all. pálca „kezdem és is, amit kell...” felirata is. Folytatva Madarassy elemzésének vizsgálatát, megállapítható, hogy már fokozza is az érzelmekre való hatást „az igazat megvallva kissé nyugtalanítóan hat” kijelentésével. De mire is mondja ezt? Hát erre a mondatra válaszként: „Rováspálcáinknak ez a mai ösmereteinkhez közelálló sablónszerüsége, mely semmi újat fölmutatni nem tud, mely minden egyéni megoldást nélkülöz — amelyre pedig éppen a székely (magyar) rovásírásnál igen sok lehetőség kínálkozik!” Mielőtt továbblépnénk, elemezzük ezt a mondatot. A mai ösmereteinkhez közelállóságá- nak hangsúlyozásával már megint azt sugallja, hogy a pálcák új keletűek. Még azt is számon kéri rajtuk, hogy semmi újat fölmutatni nem tudnak. Pedig az ő korában már használták az A és Á betűket, amihez képest akár újdonságnak is hathatott volna Madarassynak, hogy a pálcák erre a két hangra csak egy jelet használnak. Már elfogultság is fölmerülhet bennünk a szerzőt illetően, hiszen régi dolgokon újszerűséget számon kérni, bizony logikailag is helytelen dolog. S végül az, hogy minden egyéni megoldást nélkülöznének a pálcák, egyszerűen nem állja meg a
