Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 3. - Thorma János Múzeum könyvei 30. (Kiskunhalas, 2009)
Történelem - Káposzta Lajos ifj.: Vadkert község a 19. század idején. Tallózás az evangélikus gyülekezet irattárának anyagaiból
HALASI MÚZEUM 3. Emlékkönyv a Thorma János Múzeum 135. évfordulójára 97 Vadkert község a 19. század elején Tallózás az evangélikus gyülekezet irattárának anyagaiból Ifj. Káposzta Lajos Bevezető Soltvadkert - 1900-ig hivatalosan Vadkert - többfelekezetü, illetve a 20. század elejéig többnemzetiségű település. A török időket követő, 18. századi betelepítések következtében lakossága magyar, német és szlovák lett. A magyarok főleg a katolikus, a németek az evangélikus és a református, a szlovákok az evangélikus gyülekezethez tartoztak. A zsidó hitközség a 19. század második felében, a baptista gyülekezet pedig csak a 19. század végén jött létre. Jelen tanulmányomban az általam kutatott, többdoboznyi iratanyagból válogatok, mely a helyi evangélikus levéltárban (irattárban) lelhető fel. Az iratok leginkább német nyelvűek, és aránylag jó állapotban vannak. Jól kiegészíti őket az 1784. óta teljesen fennmaradt anyakönyvi anyag. Az iratok egy része a két evangélikus gyülekezet, a német és a szlovák presbiteri gyűlési jegyzőkönyve, emellett levelezések, hagyatéki leltárak és más iratok.1 Külön egységet képez a német nyelvű „Cronika der ganzen Gemeinde Vadkert...”, azaz a cím teljes fordításban: „Vadkert egész község krónikája, ahogy a legalaposabb vizsgálódások után lejegyezhető volt. Johann Friedrich Schörk jegyzeteiből Gabriel Linde(r) által leírva”. Mindketten helyi tanítók voltak: Schörk 1784-1804, míg Linde 1812-1815 között. (A gyülekezeti feljegyzések szerint a gyülekezet időrendben harmadik tanítója, Linde Gábor 1812. január 6-án érkezett Vadkertre Váraljáról, Tolna vármegyéből. Az akkor még legényember a Tolna vármegyei Kismányokon született, 3 évig volt katona. 1812. február 2-án feleségül vette a hajadon Éva Weftust (Werstuf?), aki a Baranya vármegyei Hidason született, de akkor anyjánál lakott Váralján. Linde a munkát Vadkerten április 24-én, Szent György napján kezdte. Nevét néha 2 n-nel is olvashatjuk.). Johann Friedrich Schörk és Gabriel Linde anyanyelve, valamint a feljegyzések nyelve is német volt. A gót betűs kéziratot az őket követő lelkészek ismerték és gyülekezettörténeti írásaikhoz felhasználták. Nagy erénye, hogy a betelepítésig, 1745-ig megy vissza, felsorolva neveket, dátumokat és eseményeket. Linde idejében ez már a Jelenkori” tudósításokat jelenti, melyek roppant izgalmasak 200 év távlatából olvasva. Linde Gábor evangélikus tanító falukrónikája Az 1700-as évek „krónikában” feljegyzett eseményei a „Házi olvasmányok.. ,”2 első kötetében olvashatók, így ezekre most nem térek ki bővebben. Leírja az ellenreformáció nehéz évtizedeit, majd az 1782-ben a Türelmi Rendelettel bekövetkezett változást, amikor megépülhettek a protestáns templomok, és megalakulhattak a gyülekezetek. Az 1800-as évek elejének vallási, oktatási és aktuálpolitikai hírei között tallózva kiemelek néhányat oly módon, hogy alcímmel és magyarázó szöveggel látom el az egyes beszámolókat. A gótbetüs kézírás átfordításában a tübingeni (Baden-Württemberg, Németország) egyetem szakemberei voltak segítségemre, míg a szövegek magyarra fordítása saját munkám.
