Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 3. - Thorma János Múzeum könyvei 30. (Kiskunhalas, 2009)
Történelem - Káposzta Lajos ifj.: Vadkert község a 19. század idején. Tallózás az evangélikus gyülekezet irattárának anyagaiból
98 If|. Káposzta Lajos Jobbágyterhek bevezetése miatti költözés 1807-ben a betelepítő Orczy család eladta (elzálogosította) Vadkertet, valamint a mellette fekvő Csábor és Bőszér pusztákat (ma is a város külterületei) a Lukács családnak. Ettől kezdve a vadkertiek jobbágyként éltek tovább, azaz vonatkozott rájuk a betelepüléskor még nem érvényes robot és „minden egyéb teher”. Emiatt, és a többi (vélt) földesúri túlkapás miatt többen - eladva mindent - elköltöztek a következő években. „Mégpedig az evangélikusok közül 6, a reformátusok közül 12, a katolikusok közül 2 fő. (...) Az evangélikusok közül elköltözött Andreas Silberkopp, Mihal Reinert, Peter Egell, Peter Ritter, Peter Schloterbek és Emst Bühler.” Új postaállomás Vadkerten a 18. század vége óta volt postaállomás. A krónika szerint 1812. májusában az uraság a régi postaházat lebontatta, és újat kezdett építtetni, ami 1812 novemberében el is készült. Újoncozás Többször volt újoncozás a napóleoni háborúk miatt. 1812. augusztus 30-án éjjel 5 (vagy 9), 1814. január 30-án éjjel 24 embert kellett kiállítania a vadkerti elöljáróságnak. Ehhez hozzáfűzendő az a megyei levéltári forrásanyag, mely a Pest-Pilis-Solt vármegyei3 közhangulatról tudósít. Ez időben ugyanis többször tiltakozik I. Ferenc királynál a napóleoni háborúk alatt folytatott pénzrontás miatt. 1813-ban és 1814-ben azonban fordul a hadi helyzet, és megszavazzák az újonclétszámot a vármegyei nemesek: „Tapasztalni fogja Felséged, hogy hű magyarjai, midőn a királyért s hazáért törvényes úton szólíttatnak fel áldozatokra, teljesen megfelelnek a beléjök helyezett bizalomnak.”4 1814. március 15-én pedig azt jelentették a megyeházáról a királynak, hogy „az önkéntes adakozások a kívánt mennyiséget is meghaladják”. A megyében ekkor a 17-40 év között lévő, katonasorba tartozó egyének száma 8768 volt. Az újonclétszám megszavazása ezt követően is nagy vitatéma volt az uralkodóház elleni reformkori politikában.5 Tűzeset „1814 június 5-én, Szentháromság vasárnapján délután 1/2 7 körül a községházába villám csapott, és az épület teljesen leégett. A pincében levő bor is károkat szenvedett. (...) Az oltásnál Paul Bajer volt a legszorgosabb, azonban igen sokan kezüket se mozdították, csak nézték. Amikor a villám beütött, a ház gondnoka, Salamon Konz éppen a szobaablaknál állt, és a mennykő bal kezén és az egész bal oldalán oly erővel találta, hogy azonnal elájult. Paul Bajer holtnak vélte, amikor a vállán Martin Rinteber házába vitte. Bal oldalán a kezétől a lábfejéig, az ujjai között is tenyérnyi széles nyomot hagyott a villámcsapás. Nyolc hónapot élt még, de nem tudta kiheverni és meghalt. A községházat ugyanabban az évben újjáépítették.” Nem őrizte jól a foglyot - lecsukták a bírót „1814 június 30-án Friedmann Conrad6 vadkerti bírót Pestre (az akkori vármegye központjába - K. L.) vitték és börtönbe zárták. Ugyanis egy rabot Pestre irányítottak erődépítésre. Ez a rab, ahogy mondják, Szegeden hetvenezer, azaz 70.000 forintot (guldent) lopott. Miután meglett, a rabot kocsin a meglett pénzzel egy ládikában először Szegedre kellett szállítani, hogy a pénzt a tulajdonosnak átadják. Ahogy a rabot Vadkertről Halasra szállították, a bíró (a vármegye) rendelkezésére adott két férfit, egy parasztembert és egy cigányt, valamint a szekerest, hogy vigyék el és kísérjék. De egy hatósági ember azt mondta, elég két kísérő, így a parasztember hazament. Amikor a pirtói kocsmához7 értek, a rab rávette őket, hogy térjenek be, és vigyék
