Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 3. - Thorma János Múzeum könyvei 30. (Kiskunhalas, 2009)
Régészet - Varga Sándor: 10–12. századi lelőhelyek Kiskunhalas környékén. A földrajzi környezet és a lelőhelyek elterjedésének összefüggései
10--12. századi lelőhelyek Kiskunhalas környékén 51 A 2. ábra lelőhelyei: 1. Baja-Pető; 2. Bácsalmás-Mosztonga; 3. Bácsalmás-Óalmás/Halom; 4. Bácsbokod- Bikity/Vasút mente; 5. Bátmonostor-Pusztafalu; 6. Bugac-Alsómonostor/Pálmonostora; 7. Bugac- Felsőmonostor/Pétermonostor; 8. Csávoly-Szőke dűlő; 9. Hetényegyháza-Belsőnyír, Zana-tanya; 10. Homokégy-Szentegyházpart; 11. Kalocsa-Szentháromság tér; 12. Kiskunhalas-Felsőkistelek Zöldhalom; 13. Kisszállás-Templomdomb; 14. Kunfehértó-Pömyehalom; 15. Kunkerekegyháza/Kerekegyháza; 16. Ladánybene/Bene; 17. Madaras-Bajmoki út; 18. Orgovány-Ürögi tanya; 19. Solt-Tételhegy; 20. Szentkirály- Templom dűlő; 21. Tázlár-Templomhegy volt használatban annak temetője.46 A kutatás ugyanakkor a legtöbb templom esetében feltételezi az Árpád-kori előzményt, de azok pontosabb meghatározását a több évszázadot felölelő korszakon belül már nem adja meg. Kőhegyi Mihály például több lelőhely esetében a templom felépítése előtti köznépi, soros temető meglétét feltételezte a temetkezésekben előforduló S végű karikák, valamint az ásatási megfigyelések (a templomtól távolabb található sírok soros elrendezést mutatnak, szuperpozíciók) alapján.47 Ezzel szemben a régi feltárások, adatok újbóli átvizsgálása során arra jutottam, hogy részben módosítanunk kell a korábbi meghatározásokat. A Homokhátság és a Bácskai lösztábla belső területein feltárt templomok és templom körüli temetőrészletek többsége az előkerült leletanyag alapján csak a 12. század folyamán, főként annak második felében alakult ki.48 Jelenleg mindössze egy-két templom és temetőrészlet utal a terület 11. század második felében, azon belül is elsősorban a század végén történő megtelepedésére. Ezek közé tartozik a Kiskunhalas belterületétől északra, a Sóstó déli partján található Zöldhalmon feltárt temetőrészlet, amelynek sírjaiból 11—12. századra keltezhető ékszerek és pénzek kerültek elő.44 Halastól délnyugatra, a mai Kunfehértó határában, a Pömyehalom körül Révész György feljegyzése alapján szintén egy 12-13. századi temetőt és települést valószínűsíthetünk.50 Néhány megjegyzés a Homokhátság honfoglaló és kora Árpád kori megtelepedésével kapcsolatban A szomszédos Csongrád megye délnyugati negyedében, a Maros-torokkal szemközt található lelőhelyek vizsgálata során Bende Lívia, Lőrinczy Gábor és Türk Attila arra az eredményre jutott, hogy Bács-Kiskun megye déli felének belső területeit a 10. század közepe után, a század második harmadának végén, fokozatosan, északkeleti irányból telepítik be.51 Véleményük szerint ezt bizonyítja a vizsgált régióból előkerült, a Felső-Tisza vidék felé mutató leletanyag (elsősorban az öveket díszítő veretek),52 az első generáció hagyatékaként meghatározott tárgyak hiánya, valamint az újabb embertani vizsgálatok eredménye.53 Az északkeleti irányból történő telepítés érvei között helyet kapott Mesterházy Károly feltételezése, miszerint a doroszlói sír baltája alapján a 10. század második felében, a bácskai részeken is számolnunk kell a Bodrogközből származó telepítésekkel.54 Bár a kérdéses térségből előkerült leletanyag döntő többsége nem keltezhető pontosan a 10. századon belül,55 a szerzőkkel egyetértek a terület kései megszállását illetően.56 Véleményem szerint ugyanakkor a jelenleg rendelkezésünkre álló, többségében szórványként, vagy teljesen feldúlt temetkezésként ismert, 10. századi lelőhelyek és az azokból előkerült erősen hiányos leletkor nem alkalmas a megtelepedés folyamatának olyan jellegű meghatározásához, amit a szerzők felvázoltak. Egy adott sírleletben előforduló tárgy párhuzama (legyen az akár több lelőhely több tárgya) nem vonja egyértelműen maga után a két földrajzi tájegység olyan fokú kapcsolatát, amit a szerzőhármas feltételez (telepí- tés/áttelepülés). Az ilyen jellegű kapcsolatok egyaránt jelenthetnek kereskedelmi, rokonsági, szolgáltatói (pl. fegyveres kíséret) kapcsolatokat. Valószínűleg figyelmetlenség lehet az oka, hogy a szerzők, az első generáció hagyatékaként meghatározott tárgyak teljes hiányáról írnak.
