Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 3. - Thorma János Múzeum könyvei 30. (Kiskunhalas, 2009)

Régészet - Varga Sándor: 10–12. századi lelőhelyek Kiskunhalas környékén. A földrajzi környezet és a lelőhelyek elterjedésének összefüggései

10-12. századi lelőhelyek Kiskunhalas környékén

47

Az 1. ábra lelőhelyei: 1. Alpár-Dunszt tanya; 2. Baja-Pető Raschenauer Jenő szőlője; 3. Baja-Szentistván;

4. Balotaszállás-Balotapuszta; 5. Balotaszállás-Felsőbalota; 6. Bátmonostor-Angyal Lajos földje;

7. Bátmonostor-Pintér-tanya; 8. Bátmonostor-Schark; 9. Bátmonostor-Sumári dűlő; 10. Bugac-Alsómonostor;

11. Bugac-Felsőmonostor; 12. Csátalja-Vágotthegy; 13. Csávóly-Tanyai Iskola; 14. Csólyospálos-Csólyospuszta;

15. Dunapataj-Várhegy; 16. Dunavecse-Fehéregyháza; 17. Ersekcsanád; 18. Felsőszentkirály/Lászlófalva/Szent- király-Homokbánya; 19. Ferencszállás-Szentkút; 20. Flajós-Érsekhalom; 21. Hajós-Háztáji földek;

22. Harta-Béke Tsz; 23. Harta-Freifelt; 24. Harta-Miklapuszta; 25. Homokmégy-Halom; 26. Homokmégy-Hillye; 27. Homokmégy-Székes; 28. Izsák-Balázspuszta; 29. Jánoshalma-Hergyevicai Iskola; 30. Jánoshalma-Kisráta;

31. Kalocsa-Belvárosi iskola; 32. Kalocsa-belterület ismeretlen lelőhely; 33. Kalocsa ismeretlen lelőhely;

34. Kecel-Lehoczky tanya; 35. Kecel-Vádéi dűlő; 36. Kecskemét-Cédulaházi domb; 37. Kecskemét-Csongrádi út; 38. Kecskemét-Kisfái Kiscsukás 44/2. lh.; 39. Kecskemét-Lakihegy/Lakitelek; 40. Kecskemét-Madari/Magyari tanya/Lakitelek-Madari tanya; 41. Kecskemét-Orsovány; 42. Kecskemét-Szikrapuszta; 43. Kecskemét-Talfáj;

44. Kecskemét-Törökfái Gerőmajor; 45. Kecskemét-Urrét; 46. Kecskemét-Városföld-Farkastanya;

47. Kecskemét-Városföld-Lokátorállomás; 48. Kecskemét-Városföld-Szarvastanya; 49. Kecskemét ENy-i része, ismeretlen lelőhely; 50. Kecskemét-ismeretlen lelőhely, 51. Kiskunfélegyháza-Alpári út; 52. Kiskunfélegyháza- Határdomb/Izsáki úti iskola; 53. Kiskunfélegyháza-Kántordomb; 54. Kiskunfélegyháza-Külsőgalambos Pintér tanya; 55. Kiskunfélegyháza-Nagykőrösi út 341. tanya; 56. Kiskunfélegyháza-Pákapuszta Dósa tanya;

57. Kiskunfélegyháza-Radnótih Miklós utca 48.; 58. Kiskunfélegyháza-ismeretlen lelőhely; 59. Kiskunhalas- Bodoglár/Kiskunmajsa-Bodoglár; 60. Kiskunhalas-Bodoglár Kőhalom; 61. Kiskunhalas Dénes Marcell utca/KISZ lakótelep; 62. Kiskunhalas-Fehértó/Kunfehértó; 63. Kiskunhalas-Fehértó Várhely/Várhegy; 64. Kiskunhalas-Füzes Kuti-hegy; 65. Kiskunhalas-Inoka; 66. Kiskunhalas-Rekettye; 67. Kiskunhalas-ismeretlen lelőhely;

68. Kiskunmajsa-Ipari hegy; 69. Kiskunmajsa-szőlők; 70. Kömpöc; 71. Kunadacs-Köztemető; 72. Kunpeszér;

73. Kunszentmiklós-Nyakvágó csárda; 74. Ladánybene-Benepuszta; 75. Lajosmizse Kónya major;

76. Madaras-Árvai dűlő; 77. Madaras-Kenderföldek; 78. Nagybaracska-Piszkula Kiss Szabó tanyája;

79. Nagvbaracska-Öregszőlők; 80. Nyárlőrinc-Bogárzó dűlű; 81. Öregcsertő-Csornapuszta/Öregcsertő- Csornapuszta Dinnyehegy; 82. Petőfiszállás-Fazekas tanya/Kiskunfélegyháza-Petőfiszállás; 83. Solt-Kalimajor;

84. Solt-Tételhegy; 85. Solt-Tételhegy II.; 86. Soltszentimre; 87. Soltvadkert-Selymeserdő; 88. Sükösd;

89. Szalkszentmárton-Paréjoshát; 90. Tass-Egecsepuszta; 91. Tiszakécske-Arkus dűlő; 92. Tiszakécske- Nagyszék/Tiszakécske-Okécske; 93. Tiszakécske; 94. Tompa-Körösoldal; 95. Tompa-Pipacsgyűjtő dűlő;

96. Zsana Eresztő-Kőkút

letek méretében mutatkozó különbségek elsősorban a korabeli földrajzi környezet kedvezőtlen hatásaival hozhatók összefüggésbe.9 A régészeti adatok mellett ezt megerősíteni látszanak a korszakra vonatkozó éghajlati kutatások is. A 800 és 1200 közötti időszakot, mint az elmúlt kétezer év legmelegebb periódusát tartják számon. A rekonstrukciós kísérletek alapján a csapadék mennyisége csak a 10. század végétől, főként azonban all. század folyamán kezdett el fokozatosan növekedni.10 Ezt a száraz, meleg időszakot a 12. századtól hűvösebb, esős periódus váltotta fel.11 Összességében tehát a magyar honfoglalás során, a 9. század végén és a 10. század első felében viszonylag szárazabb periódussal számolhatunk, ami a Duna—Tisza közét, mint a Kárpát-medence egyik legszárazabb területét jelentős mértékben érintette.12 A homokhátság belső területein a felszíni vízfolyások hiánya, a talajvízszint csökkenése a felszíni növényzet elszáradását, a talaj szikesedést és a sívó homok mind nagyobb térnyerését eredményezhette. Kissé kedvezőbb feltételeket biztosított a térség dél/délnyugati részén elterülő Bácskai lösztábla, ahol a szárazabb periódus ellenére néhány felszíni vízfolyás (Körös-ér, Kígyós-ér) és kötöttebb, mezőgazdasági művelésre alkalmas, humuszban gazdag fedőüledék biztosította a megtelepedés alapvető feltételeit. Térségünkre vonatkozóan tehát e kedvezőtlen környezeti feltételek a legfőbb okai a honfoglaló és kora Árpád-kori lelőhelyek csekély számának, valamint az itt megtelepedett népesség kis létszámának.

Hasonló jelenség figyelhető meg all. század második felében megjelenő templomos helyek elterjedésében is. Amennyiben a jelenleg rendelkezésünkre álló adatokat megvizsgáljuk, láthatjuk, hogy a mai megye belső területein, néhány kivételtől eltekintve, csak a 12. század folyamán, főként annak második felében és a 13. században alakult ki sűrűbb településhálózat, ami aztán a kunok betelepítésével, a 14-15. században teljesedett ki.13