Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 3. - Thorma János Múzeum könyvei 30. (Kiskunhalas, 2009)
Néprajz - Ozsváth Gábor Dániel: „Viggáz Molnár az lelkedre” A szank-móriczgáti faragott kőpadelők üzenete
370 Ozsváth Gábor Dániel súlyossá; felülről csúcsukkal összenéző háromszögekből képzett kereszt zárja. Az oltári szentséget két oldalról szimmetrikusan a népi hímzésvilágból ismert, cserépből kinövő margaréta-, tulipán- és gránátalma-motívumokkal egybeszerkesztett, leveles ág fogja közre. E kompozíció teljességét két oldalt gondosan megformált, az oszlopszerkesztés elveit betartó kandeláber fokozza. A másik műtárgy szintén keményfából készült (167,8 x 35 x 3 cm), két végén féloldalasán, szimmetrikusan íves lemetszéssel. Készítője a felületet egységes téglalapnak tekintve ez esetben is két, a kompozit oszlop mintájára síkban faragott, kanelurázott oszloppal tagolta három egyenlő mezőre. Két végén egy-egy, az előzőhöz hasonlóan kialakított kartusba foglalt szövegmező, míg középen kiemelten ez esetben is a fő motívum kapott helyet. A falap felső oldalát negyedhomorlattal alátámasztott párkány zárja. A baloldali kartus felirata (az íves lekerekítés által nem érintetten annak bizonyítékaként, hogy a lekerekítés nem utólagos beavatkozás nyoma): „Épitete Pigniczki / Ferencz az Isten segecsigével / azemberek javára / 1868 ban” A jobboldali kartusban pedig ez áll: » ViggazMolnár az / telkedre mert ít ha lopsz / innét ki kopsz / de miggá / mars ” Az oszlopok által határolt képmezőt alulról margarétából kiinduló levélfüzér, felülről félkörívben apácarácsos baldachin zárja. Az így kialakított felületet szinte teljes egészében kitölti a leveles ágakból lendületes ívekkel szerkesztetett pajzsban, minden részletre kiterjedő míves- séggel megformált, koronás magyar országcímer. A címer vonalvezetése és kimunkálása a szűrhímzés mintakincsét idézi. Különösen tetten érhető ez a jobboldali mezőben3, a kettős kereszt alatti hármas halomnak falevelekként való megkomponálásában, valamint a kettős kereszt keresztágainak találkozásánál: a gérbemetszések a hímzésben szokásos, átlós öltést idézik. A címerpajzs baloldali mezőjében, a harántsávok felületképzésénél gyakorlott, jó érzékű mesterre vall a négy folyót jelképező sávok hullámos vonalakkal való egyértelművé tétele. A címert felül gyöngysorral szegélyezett, margaréta virágokból és fekvő mandulaszemekből váltakozva formált abroncson tíz hangsúlyos lángnyelvben csúcsosodó korona zárja. A magyar korona voltára a középen álló (a szimmetriasík eltolódásával balról a hatodik) lángnyelven (kissé elmosódottan) herelevelekhez hasonló, jobbra dőlő, ferde kereszt utal. Selmeczi Kovács Attila kutatásai nyomán tudjuk, hogy a legváltozatosabb ábrázolások mellett is „a megdőlt kereszt teszi azonosíthatóvá a magyar Szent Koronát”4. Bár a két kőpadelő egyikén Pigniczki János, a másikán Pigniczki Ferencz neve szerepel építtetőként, az egységes, egyidejű kivitelezés, a mesterjegyek egy kéz munkája. így az ácsmolnár nevének egyszeri szerepeltetéséből, valamint a gyűjtés körülményeiből feltételezhető, hogy a Pigniczki család két tagja által közösen építetett, alulhajtós, kétpárköves szélmalomból kerültek ki. Az üzenet Az egykori népi alkotó az írott szöveg, a képírás, illetve a művészi kompozíció eszközeivel egyaránt mesterfokon bánva fogalmazta meg mondandóját mindazok számára és örök időkig szólóan, akik e malmokkal közvetlen kapcsolatba lépnek. Vésője nyomán a molnár és malomács mesterség korabéli kánonja nyer örökérvényű nyilvánosságot. A beavatottak ily tömör megfogalmazásból is pontosan tudták és megértették mindazt, amit a kenyér e szentélyében több, mint kötelesség megtartani5. A jelen dolgozatunkban tárgyalt, pazar faragású malomdeszkák ékes bizonyítékai a népművészet azon visszavonhatatlan alapelvének, hogy a díszítés, a hím soha nincs önmagáért, az minden esetben szoros szerkezeti vagy morális mondanivalóval bír. A népművészet valójában egy közösség tagjai közt részletekig kifinomult, kommunikációs csatorna, amely az üzenetek legőszintébb hordozója, idősíkokon átnyúló közvetítője.
