Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 3. - Thorma János Múzeum könyvei 30. (Kiskunhalas, 2009)
Néprajz - Ozsváth Gábor Dániel: „Viggáz Molnár az lelkedre” A szank-móriczgáti faragott kőpadelők üzenete
„Viggáz Molnár az lelkedre” 371 A malom helye a társadalomban Rövid és tömör választ kap a kései szemlélődő a szélmalom társadalmi helyének meghatározására. Kétségtelen feleletet ad mindkét kőpaddeszka az indító (főhelyen elhelyezett), baloldali kartusában lévő felirat: „Épitete (...) eztaz Malmot (...) azemberri társnyak javára.”, illetve „Épitete (...) azemberekjavára”. Egyértelműsíti, hogy a malmok a kenyér szentélyeként a környék lakói számára létfontosságú szereppel bírtak. Az építtetők a szolgálatot, a környéken élők javát célozva teremtették meg tisztességes munkájuk révén befektetésük hasznát. E tekintetben a móriczgáti malomépítők nem tekinthetők valami ritka, küldetéstudattól vezérelt különcnek, hisz az itt üzent életfelfogás teljesen egybevág a taglalt kor társadalmi elvárásaival. Kiskun- ság-szerte számos hasonló információkat hordozó műtárgy maradt fenn. E körbe tartozik a mára a kiskunfélegyházi Kiskun Múzeum udvarán álló, utolsó alulhajtós, egykori Pajkos- Szabó-féle szélmalom kőpaddeszkája is: „Ezen szel malmot építette (...) az mindszenti út melléki Lakosok Könnyebb segere (.. .)”6. A tárgyalt korban a malmok - túl a valós gazdasági tevékenységen - a környék lakói számára társadalmi (találkozási, beszélgetési, politizálási stb.) szerepet is betöltötték. Az egyes malmok körül a tisztességes kiszolgálás, a molnár és családja őrletők iránti szívélyessége következtében mintegy társadalmi csoportosulás alakult ki. E tényből eredeztethető az egy malomban őrölünk régi, általánosan elterjedt közmondásunk7. A kenyér szentsége A kenyérgabona őrlésre használt malmokat készítői, használói már a legkorábbi időktől díszítéssel látták el. Az alkalmazott motívumokat vagy tulajdonjegyként, vagy a termék szentsége előtti alázatból készült, rituális jelként értelmezhetjük. Az általunk ismert, legkorábbi faragott jellel ellátott malom időszámításunk kezdetéről (a pompei kultúrából ránk maradt, mintegy száz őrlőszerkezet eddig egyetlen ismert, farag- vánnyal ellátott példánya) egy pékséghez tartozik; vésete - „SOH” - minden valószínűség szerint tulajdonjegyként került rá. Az idő- és térbeli párhuzamok jelzeteként a koraújkorból Erdélyben nagy számban előforduló, napmotívummal díszített kézimalomra térünk kis. Esetükben e motívum a kereszténység előtti hitvilágra visszautaló napkultuszra vezethető vissza, hisz a kenyérgabona érlelése révén a Nap tisztelete Erdélyben a közelmúltig fennmaradt. A sor tovább folytatható a tőkés, keretes illetve áttételes kézi-, száraz-, illetve patakmalmok ékesen faragott darabjaival. A malmok to9. Tulajdonjeggyel ellátott malomkőpár. Pompei Kr.u. 1. század. A szerző felvétele 10. Napkoronggal díszített, újkori kézimalom. Haszmann Pál Múzeum, Csernáton, Erdély. A szerző felvétele, 2005.
