Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 3. - Thorma János Múzeum könyvei 30. (Kiskunhalas, 2009)
Néprajz - Szondi Miklós: Az írástudó alföldi juhászok hagyatéka. A kiskunhalasi rováspálcák 1802-ből
364 Szondi Miklós 2. A kiskunhalasi rováspálcák. Thorma János Múzeum 55.45.1.1-16. rováspálcák. S eljött az 1953-as év, amikor Kiskunhalason megint csak volt olyan ember aki tudta olvasni a rovásbetüket, hiszen pontosan abban a sorrendben leltározták be őket, amilyen sorrendben azokat Tooth János jegyző 1803-ban leírta. Beszélnünk kell még Madarassy Lászlóról (akit a Magyar Néprajzi Lexikon is jegyez), aki elmulasztotta a pálcák szövegeinek alapos vizsgálatát, helyette azok körülményeit taglalta bővebben, amikre aztán építhette a félrevezető megállapításait. Megérthetjük a hozzáállását, ha felidézzük, hogy az 1903-as bizottsági határozatra alapozva, 1925-ben bizalmatlanul fogadta a hírt a halasi rováspálcák előkerüléséről. Becsületére legyen mondva, hogy azért két év múltán elutazott Halasra, hogy szemügyre vegye azokat. Fényképeket is készített róluk, amik - voltak idők hogy egyetlen bizonyítékként szerepeltek a létezésükre. Azonban tudnunk kell, hogy ez a néprajzkutató már a Magyar Nemzeti Múzeum muzeológusaként érkezett Halasra, és ebből következik, hogy őt bizony „köthette” a kenyéradó gazdájának, az akadémiai - akkor már - finnugor szellemiségen alapuló elvárása, miszerint „a rovásírás a magyar nép között már régen nem él”. A pálcák hiteltelenségét kimondó tanulmányából is láthattuk, hogy ő ennek jól megfelelt. Szakmai irányultságát az is mutatja, hogy titkára, majd alelnöke annak a Magyar Néprajzi Társaságnak, melyet annak a Hunfalvy Pálnak (született Hunsdorfer Paul) a kezdeményezésére hoztak létre, aki a finnugor elmélet fő kidolgozója volt nálunk. Madarassy fontosnak tartotta kiemelni a pálcákról írt tanulmányában, hogy azt előadta ennek a Társaságnak a felolvasó ülésén. 1934-től a Néprajzi Múzeum igazgatója volt. Madarassy éppen harminc juhászt sorol föl név szerint a tanulmányában, akik cinkostársak lehettek a példátlan csínytevésben, akik közül bármelyikük lehetett az a hat ember, akik pálcákra róva felrótták (szó szerint is!) a város vezetésének, hogy ilyen helyzet állt elő, s fenyegetőztek. Ezen írástudó emberek tiszteletére a hat csoportot az ismertetett juhászok némelyikéről neveztem el, annak tudatában, hogy bármelyikőjüktől származhattak az írások. Közülük - mint tudjuk Czifra Imre helyi lakos, nyájjuhász és a Bor testvérek (Antal és István) zsellérek, juh árendások több ízben nyughatatlankodtak és lázasztani iparkodtak a kiadott juhtartási szabályozás ellen, olyannyira, hogy ezért őket ki is tiltották a városból. Ezért az első terjedelmes cső
