Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 3. - Thorma János Múzeum könyvei 30. (Kiskunhalas, 2009)
Néprajz - Szondi Miklós: Az írástudó alföldi juhászok hagyatéka. A kiskunhalasi rováspálcák 1802-ből
Az írástudó alföldi juhászok hagyatéka 353 meg sirathatatlan veszedelemre juttassa csak azért, hogy a Tanáts a Juh tartásban az Irredemptusokat, Juhászokat, Árendásokat, és Szolgákat a T(ekin)t(e)tes Districtusok Determinátívja szerént regulázni akarja; ” (Tanácsülési protocollum 1801-1805 151-152. p.) 1. A „rovás formára faragott fátskák" jegyzőkönyvi említése, 1802. Madarasy László 1928. 7. alapján A pálcák hiteltelenítése legelőször Madarassy tanulmányában mondatott ki, s a mai napig is erre alapoznak az eredetiségüket megkérdőjelezők, ezért ennek állításait végigkísérve írom le meglátásaimat, következtetéseimet. Madarassy először azt tartja különösnek, hogy a rovással való fenyegetőzés nem szerepel a Tooth János által 1808-ban megírt városi krónikában, annak az 1802-1803-as évek tárgyalásánál. Az ügyre csupán az 1808-as esztendőnél tér ki, amikor elmondja, hogy Czifra Imre lakost és Bor Antalt és testvérét Istvánt, zsellér juh árendásokat kicsapták a városból, mert nem tartották be a juhtartásra kiadott szabályozást, sőt több ízben nyughatatlankodtak és lázasztani iparkodtak. A két Bor további sorsáról nem tudunk, Czifra Imrének azonban 1809-ben megkegyelmezett a nádorispány, és őt a lakosok közé bevétetni elrendelte. Ezt nem tartom kizárólagos érvnek, mert ismeretes az a jegyzőkönyv arról a városi tanács gyűlésről, mely a pálcákkal történő fenyegetést tárgyalta (melyből a fentiekben idéztünk részletet). Egyébként ezt a jegyzőkönyvet ugyanaz a Tooth jegyző írta tulajdon kezével, aki a városi krónikát is megírta. A pálcák hosszúsága különböző, 20 és 32 cm közöttiek. Vastagságukban is eltérnek egymástól, ujjnyi méretűek, 1 és 1,5 cm között váltakoznak. Madarassy azt állítja, hogy a pálcák nem vesszőből készültek, hanem valamely könnyű és puha fának (valószínűleg az ezüst nyárnak) törzséből vannak lehasogatva, gömbölyűre megfaragva és megsímítva. Állításával szemben a leltárba vételkor Nagy Czirokék keményfát írtak. A személyes tapasztalatom, hogy minden bizonnyal ágfából csinálták a pálcákat, amit az is igazolni látszik, hogy egyes darabokon látható a bot ferdesége vagy a helyenkénti eltérés ugyanazon bot átmérőjében, ami nem jellemző akkor, ha hasított fából faragnak és simítanak gömbölyűre.
