Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 3. - Thorma János Múzeum könyvei 30. (Kiskunhalas, 2009)
Régészet - Nyári Diána–Rosta Szabolcs: Középkori szántás a homok alatt. Előzetes jelentés Kiskunhalas határából
Középkori szántás a homok alatt 31 (WICKER E. 2000), tehát ebben az esetben az eolikus tevékenységet antropogén tényezők válthatták ki. Mivel az itt letelepedett ha- lomsíros, majd umamezős kultúrák dominálóan nagyállattartók voltak, minden bizonnyal az állatok taposásának eróziója, valamint túllegeltetés okozhatta a homokmozgást. Ekkor kezdődött el a szélbarázda feltöltődése. A Kr.u. 1-4. században földművelő - nagyállattartó szarmaták éltek a területen. A régészeti ásatáson feltárt árokrendszer, a kutak, és az állatok taposás-nyoma arra utal, hogy az alacsonyabban fekvő, nedves mélyedés területét itatásra használták, míg a távolabb található magasabban fekvő területek legelők és szántók lehettek. A nagy népességű állattartó és földművelő szarmaták jelentős hatást jelentettek a környezetre nézve. A szélerózió lehetősége megnőtt a túllegeltetés vagy szántás miatt kialakult csupasz felszíneken, így a „római optimum” meleg, száraz klímáján (RÁCZ L. 2006), eolikus tevékenység formálta át a területet, az OSL mérések alapján 1739±201, valamint 1587±212 évvel ezelőtt. A következő futóhomok mozgási időszak 1215± 194 évvel ezelőtt volt, az Kr.u. 8. században, amikor nagyállattartó avar népcsoportok éltek jelentős számban a területen (WICKER E. 2000) és az ebben az időszakban jellemző hideg, száraz klíma (RACZ L. 2006), valamint az antropogén tevékenység együttes hatása következtében indulhatott meg a homok mozgása. Ezután hosszabb, eolikus tevékenységtől mentes időszak következett, amely a középkori optimum időszakával esik egybe. Ez idő alatt a felszín stabilizálódott és humuszban gazdagabb talaj alakult ki a felszínen (2c. ábra). A 13-14. század fordulóján ideérkezett Árpád-kori népesség földművelésre alkalmas földeket talált, így a területet szántóként használhatta, amit az ásatás közepén 60 m hosszan megtalált szántásnyomok, valamint korjelző leletek bizonyítanak. Később a területet parlagon hagyták, majd állattartásra, valamint lakóhelynek használták. Ennek következtében a szántásnyomok felett jól elkülönülő antropogén réteg alakult ki. Az OSL mérések alapján a 15. sz. fordulóján (OSL: 596±68 év) egy újabb homoklepel réteg rakódott le a szélbarázda területén az Árpád-kori réteg felett (2d. ábra). Ez az eolikus 3. ábra: Szántáscsíkok a homok alatt. 1. az Árpád-kori járószintet és réteget és az ahhoz tartozó szántásnyomot fedő érintetlen lepelhomok. 2. 13. századi szántás 4. ábra: Aszimmetrikus fordítóeke rekonstrukciója a 13. századból
