Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 3. - Thorma János Múzeum könyvei 30. (Kiskunhalas, 2009)
Történelem - Tóth Ferenc: Emlékezés Gulyás (Pók) Józsefre
Emlékezés Gulyás (Pók) Józsefre 313 Az általános iskolát Jászszentlászlón végeztem el, majd Kecskemétre kerültem a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskolába, itt érettségiztem 1975-ben. Ekkor már javában igazolt futballista voltam Jászszentlászlón a megyei II. osztályú csapat ifijében. Sajnos minden edzésre nem tudtam elmenni, de a bajnokikra mindig igyekeztem eljutni. Később ez még inkább így volt, mivel már a felnőttben számítottak rám.- Érettségizett vendéglátósként milyen lehetőségeid voltak?- 1975 őszén Kiskunfélegyházán helyezkedtem el pincérként, majd Kecskemétre kerültem. Nem volt könnyű jó helyet kifogni, mivel viszonylag sok vendéglátós volt, az igazán jattos helyek szó szerint öröklődtek. Munkanélküliség ugye nem létezett, így ha valakinek nem jutott hely, akkor kiközvetítették valamelyik közeli településre. Nyáron persze jártunk haknizni a Szelidi tóra, Balatonra - általában az időjárástól függött, hogy mennyi pénzt lehetett keresni. Egy ilyen nyári meló alkalmával együtt dolgoztam két sráccal, akik hívtak Kiskunhalasra dolgozni. Tudni kell ehhez, hogy Halas nem volt túlságosan népszerű a megye vendéglátósai között. Úgy gondoltam, hogy a kecskeméti helyemmel nem sokat vesztek, belevágok! 1978-ban Halasra kerültem, a Városi Étterem pincére lettem, Gáspár Feri bácsi volt a vezető akkor ott. A dolog érdekessége, hogy a két haver, aki engem Halasra csábított, akkorra már továbbállt.- Éppen huszonöt éve.- Valóban, az idén lett huszonöt éves a kiskunhalasi pályafutásom. Szóval 1978. Sokáig nem szaladgáltam a levesekkel, mivel behívtak katonának. A határőrséget erősítettem két évig, több százszor megtettem a Kiskunhalas-Tompa utat. 1980-ban leszereltem, és a Harangos téri presszó üzletvezetője lettem. Két évig csináltam ezt több-kevesebb sikerrel. 1982-ben aztán lazult az addigi kőkemény állami irányítás, megjelentek a magántaxik, bejegyezték az első GMK-kat, a mi szakmánkban is lehetőség nyílt az úgynevezett szerződéses üzemeltetésre. Éreztem, hogy mozdulnom kell, és egy versenytárgyaláson elnyertem a Tavasz presszó üzemeltetésének a jogát úgy, hogy maga az épület még nem is állt. Gyorsan megépítettem magamnak, és a presszó már a második évben a kiskunhalasi fiatalok kedvelt szórakozóhelye lett. A törzsközönség a 14-22 év közötti korosztály volt, közöttük az ember - ha akart, ha nem - fiatal maradt. Az 1982-es év nemcsak ezért maradt emlékezetes számomra. Miután megépült és beindult a Tavasz észrevettem, hogy egyre inkább hiányzik a futball. Az érettségi óta több helyen is dolgoztam, határőr is voltam, nemigen maradt időm a focira. Szálas Péter szentlászlói barátommal rábeszéltük egymást, hogy visszamegyünk aj ászszentlászlói csapatba. így is cselekedtünk, és 1987-ig rendszeresen játszottunk is. Közben néhány halasi barátomat is elcsaltam magammal oda focizni: Oláh Zoli, Tóth Laci, Tóth Pista, Udvari Jancsi, Vörös Tibi és Szabó Miska is játszott nálunk. Remek hangulatú meccsek után emlékezetes vacsorák következtek. Érdekes, hogy faluhelyen megtisztelve érezte magát az a drukker, aki meghívhatta a csapatot egy sörre, egy pörköltre, illetve mindkettőre.- Minden szépen alakult.- Nem is panaszkodtam. Még arra is maradt időm és energiám, hogy a vendéglátósokkal kispályázzak, sőt megszerveztem a Tavasz presszó csapatát is a törzsvendégeimből. Kovács Laci, Vörös Tibi, Tóth Pista és Gál Zsolt jelentette az első generációt, őket követte Horváth Laci, Adám Attila, Gusztos Gabi, Dózsa Zsolt, Molnár Csaba majd Velez Attila. Általában meg is nyertük a városi bajnokságot, el-elmentünk Pécsre, Pestre tornákra, mindig jól éreztem magam köztük. Később még Sóstó néven is nyertünk egy-két tornát, aztán néhányan kiöregedtek, mások elmentek Halasról, így nem volt folytatás.- Az imént azt mondtad, hogy Sóstó ...
