Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 3. - Thorma János Múzeum könyvei 30. (Kiskunhalas, 2009)
Történelem - Tóth Ferenc: Emlékezés Gulyás (Pók) Józsefre
Emlékezés Gulyás (Pók) Józsefre 311- Ez minimum 20 álláshely. Ne mondd már, hogy egyet nem lehet nekem, az én jelöltemnek fenntartani! Ha nem most, majd jövőre! Nem mondtam, de sejtettem: nem lesz ez egyszerű dolog. Kiskunhalason - az országos helyzethez hasonlóan - ezek a státuszok szinte öröklődnek. Pók ugyan kapott egy ígéretet, várt és bizakodott, de csalódnia kellett. Nem az ő embere futott be. A nagyobb sokk akkor érte, amikor kiderült: esélye sem volt. A lapok jó előre le voltak már osztva, csak az osztó tagadta ezt. Valószínűleg ez volt az utolsó próbálkozása. Tudta, érezte, hogy nem ér sokat a felnőtt labdarúgás sikere, ha nincs helyi utánpótlás. Megtehette volna, hogy kreál egy munkakört Kószó Lacinak Sóstón. Valami rendezvény-szervező, menedzser-félét. A csárda költségvetése még el is bírta volna, csakhogy lett volna egy szakembere, akinek nincs lehetősége bizonyítani. Melyik szülő adta volna a fiát olyan edző keze alá, akiről csak annyit tud, hogy „valami vendéglátós”? Hogyan tudott volna Laci bekapcsolódni a megyei, területi, országos diáksportba úgy, hogy nincs iskolai csapata? Komolytalan lett volna az egész. Ilyesmiben Pók nem ismert tréfát. 2002 júniusában a bajnokság utolsó fordulójában Dabasra utaztunk. Régen láttam olyan felszabadultnak, kifejezetten jókedvűnek Pókot. Általában elől ült a buszon, aztán mindig hátrajött. Szívesen szórakozott egy-két melankolikus vérmérsékletű játékossal, miközben hatalmasokat nevetett. Amúgy a buszban az ilyenkor megszokott társalgás folyt: az éppen zajló foci világbajnokság volt a fő téma. A mi meccsünk egy szégyen volt. Lélektelen, erőtlen, hitehagyott játékkal kikaptunk. Visszafele már Pók végig hallgatott. Bár így sem estünk ki, de nagyon csalódott volt. Egy győzelemmel ugyanis két-három helyet léphettünk volna előre a tabellán, így meg hátracsúsztunk kettőt. A kudarcélmény volt égető probléma. Az ősz remekül indult: három győzelem! Ekkor még a Halason 5-2-re megvert Pénzügyőr edzője, az egykori Fradi játékos, Eipel Ferenc így nyilatkozott: „Valószinűleg a bajnokság egyik esélyesétől kaptunk ki.” Aztán hihetetlen pechszéria következett. Meccsek sorát veszítettük el egy góllal úgy, hogy ellenfelünk fikarcnyival sem volt jobb nálunk. Ahogy mondani szokták: a mi kapufánkról rendre befele, az ellenféléről kifele pattant a labda. Ez már sok volt Póknak. Ezúttal Harkai Peti szakosztályvezetővel közölte, hogy egyenlőre befejezi a csapat menedzselését, bár az elnökség munkáját - lehetőségeihez mérten - segíteni fogja. A bejelentésre 2003 januárjában került sor. A csapat akkor a 13. helyen állt, néhány ponttal a legjobb kiesőjelölt előtt. Innentől már ez egy másik történet. Többen kérdezték tőlem, hogy Pók visszatér-e. Biztos voltam benne, hogy igen. Ugyanúgy, mint 1998-ban, pihen néhány hónapot és újra visszaveszi a csapatot. Csakhogy váratlan, előre nem látható fordulat következett be: a város ugyan elfordult a csapattól, de jött egy szentendrei vállalkozó, aki viszont felvállalta azt. Pók nem tudott mit kezdeni a kialakult helyzettel. Másod- hegedűs nem akart lenni olyan zenekarban, ahol évekig szólista volt. Játékvezetői évzáró 2000-ben. Balról: Herczeg Nóra,
