Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 3. - Thorma János Múzeum könyvei 30. (Kiskunhalas, 2009)

Történelem - Tóth Ferenc: Emlékezés Gulyás (Pók) Józsefre

312 Tóth Ferenc

A Sóstó csárda épülete

A tavaszi, majd az őszi meccseken is gyakran felfedeztem Pókot. De ez már nem az ő csapata volt! Néhány halasi, illetve környékbeli játékos mellett az akkoriban megszűnt Pilisvörösvár csonka csapata volt kiegészítve egy-két idegennel. El lehet képzelni az edzések hatékonyságát, amikor a csapat kétharmada Pest környékén lakott, a többi pedig Kiskunhalason. Valami olyan megoldást akartak, hogy mindenki a saját lehetőségeinek megfelelően edz, szerdán pedig szerveznek egy edzőmeccset valahol félúton Pest és Halas között. Persze ez igy nem működött.

Abban az évben egyébként sűrűn kerestem Józsit. A Kiskunhalasi Sportalbum mintegy száz sportinterjút tartalmaz, csúnya lett volna, ha éppen ő marad ki. Biztos sokan nem hiszik el, de egyszerűen képtelen voltam elérni. Telefonját nem vette fel, pincérei nem tudták előkeríteni, ha személyesen kerestem. Egyszer aztán felcsillant a szemem: megláttam az autóját a csárda parkolójában, gyorsan bekanyarodtam. Általában az épület mögé szokott parkolni, most azonban elöl - az 53-asról is jól látható helyen - állt. No, gondoltam, milyen szerencsém van. Korán örültem. Pók tényleg ott volt, de ügyet sem vetett rám. Fontosabb dolga volt nálam. Villanyt szerelt. Nem tudom, hogy a kecskeméti kereskedő iskolában milyen szintű a villanyszerelő képzés, Pók mindenesetre bátran bevállalta. Ösztönösen dolgozott. A vezetékeket színük alapján próbálta helyére tenni (feketét a feketével, zöldet a zölddel összekötni), az egyébként len- gő-lógó, színtelen vezetékeket egymással párosítani. Ha próbálkozásait siker koronázta, elégedetten indult a következő probléma orvoslására, ha pedig veszedelmes sistergést és enyhe áramütést váltott ki próbálkozása, „Hú b...meg!” felkiáltással hátraugrott és újabb lehetséges kötéseket feltérképezve próbálkozott tovább.

Sokadik próbálkozásra az interjú összejött. Kifejezetten örömmel írtam, mivel több dolgot én is csak akkor tudtam meg róla, előtte soha nem beszélt az életéről. Ezt idézem most:

„Az edzéseket is irányítottam.

— Sokan csak a beceneveden ismernek.- Pedig nem egyidős velem. 1957. június 6-án születtem Kiskunfélegyházán, de csak valamikor a 70-es évek végén lettem Pók, egy kecskeméti kocsmáros volt a névadó.