Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 3. - Thorma János Múzeum könyvei 30. (Kiskunhalas, 2009)
Történelem - Tóth Ferenc: Emlékezés Gulyás (Pók) Józsefre
310 Tóth Ferenc Ilyenekről társalogtunk gyakran Pókkal. Abban mindketten egyetértettünk, hogy sok embernek nagyon jól jött a Sóstó fürdő bezárása, ők valószínűleg nemigen szorgalmaznák ma sem a megnyitását. De Pók nem tartozott közéjük. — Miért nem teszel lépéseket a strand érdekében? — Ne viccelj, eszemben sincs. — Legalább 20 %-os forgalomnövekedést jelentene neked. — Inkább 30-35 lenne az, de - hidd el - nem hiányzik. Néha úgy érzem, a jelenlegivel is alig bírok. Ha a csárda forgalmának fejlesztése nem is jelentett fontos problémát Póknak, a futballé annál inkább. Egy fütballcentrum létrehozása volt az álma, Kiskunhalas központtal. Ez lett volna hivatott összegyűjteni a 30 ezres város és a közel 100 ezres vonzáskörzetének tehetséges fiataljait. Elképzelése szerint az egyik helyi középiskola - a Garbai vagy a Rákóczi - indított volna egy kifejezetten „fociosztályt”. Józsi már komoly pályázati pénzekben is gondolkodott, sőt mindez egy vezetőségi ülést követő vacsora után polgármesteri társaságban is téma volt. A legnagyobb gondot a leérettségizett, kinevelt labdarúgók helyben tartása jelentette volna. Városunkban nincs továbbtanulási lehetőség felsőfokon, a bázisvállalatok megszűntek, a lakásárak irreálisan magasak. Nem tudni, hogy ezért-e, de a kifejezetten logikus elképzelés végrehajtásának ügyében - tudtommal — nem történt lépés. Pók különleges viszonyban volt a játékosaival. Valamilyen szinten mindegyiket barátjának tekintette, az idősebbekkel szívesen ivott meg egy-két fröccsöt. A fiatalabbak valószínűleg tartottak tőle, vesztes meccs után következetesen őket találta meg az öltözőben. Józsi elemző kritikáját hallgatva érzékenyebb lelkű fiatalok fejében talán még az önakasztás gondolata is megfordult volna. Szerencsére a futballista fiatalokat keményebb fából faragták, és különleges lelkierőről téve tanúbizonyságot általában nem futamodtak meg. Feltétlenül említést kell tenni Kuklis Paliról. 14 éves korától ismerem ezt a tehetséges fiatalembert, akit nem kényeztetett el az élet. A sport jelentette számára az egyetlen sikerélményt: minden futball- és kézilabdaedzésen elsőként érkezett és utolsóként távozott. Ifiként egyik kedvenc játékosom volt, minden taktikai elképzelést betartva, lelkesen és jól futballozott, ahányszor csak a pályára lépett. Érettségi után már helyett követelt magának a felnőtt pádon, majd a következő esztendőben már a csapatban is. Rejtély, hogy Pók miért nem akarta elfogadni. Félelmetes logikai összefüggésekkel vezette le a kapott gólok történetét, amiknek az esetek döntő többségében Kuka (Kuklis Pali) lett az oka még akkor is, ha éppen 30 méterre volt az eseményektől. (Akkor meg azért, amiért nem volt közelebb!) Nem lehetett eldönteni, hogy mennyire gondolja komolyan az egészet, mindenesetre a többi védő megelégedésére levette a felelősséget a vállukról. A kudarcélmény roppantmód megviselte Józsit. Amikor már merészebb terveket szövögetett a csapattal, utánpótlás-bázis kialakításában gondolkodott, kegyetlenül nagyot kellett csalódnia. Az történt, hogy falakba ütközött. El akart valamit intézni, de nem sikerült. Nem volt ő soha híve a „sundám-bundám” ügyintézésnek, a protekciónak, de akkor a városról, Kiskunhalasról lett volna szó, a város futballj áról, annak a jövőjéről. Fejébe vette, hogy idehoz egy fanatikust, egy futballt imádó testnevelő tanárt Kiskunhalasra. Megvolt a jelöltje: Kószó Laci, aki pályaedzőként dolgozott Pókkal, mellette felnőtt csapatai is voltak (előbb Kelebia, majd Tompa), a sportág megyei, sőt országos szinten elismert tudora. O lett volna hivatott arra, hogy felpörgesse az egyre hanyatló diákfocit, távlatokat nyisson mind hazai, mind nemzetközi szinten. Nem kért sokat: egy munkahelyet. Pók biztos volt benne, hogy ez nem lehet akadály. Testnevelő tanári állásról lett volna szó: a városnak 4 középiskolája és 6 általános iskolája van.
