Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 3. - Thorma János Múzeum könyvei 30. (Kiskunhalas, 2009)
Történelem - Tóth Ferenc: Emlékezés Gulyás (Pók) Józsefre
Emlékezés Gulyás (Pók) Józsefre 309 Érdekes volt Póknak az utazáshoz való viszonya. Soha nem csinált ügyet belőle. Gyakorlatilag semmilyen készülődés nem előzte meg még akkor sem, ha többnapos útról volt szó. A 90-es évek közepén gyakran járt Erdélyben. Ennek egyik oka volt, hogy a csapat egyik legtechnikásabb játékosa (Marginean) román állampolgárként turista útlevéllel tartózkodott Magyar- országon, így havonta ki kellett lépni az országból. Ezeket a „kilépéseket” gyakran összekötötték Pókék egy hazalátogatással. Mivel az évek folyamán Marginean menyasszonya is követte kedvesét Kiskunhalasra, hármasban, illetve négyesben - Nórával, Józsi élettársával kiegészülve - mentek-jöttek egy hosszú hétvégére Romániába. Pók ezeken az erdélyi utakon mindig „nyitott szemmel” közlekedett. Szeretett beszélgetni a helyi emberekkel, általában halasi ajándékokkal kedveskedett nekik. Szívesen ült le közéjük, hallgatta adomázásaikat, a hallottakat később szinte szóról-szóra idézni tudta. Egyszer nevetve mesélte nekem, hogy a kétnaposra tervezett erdélyi útja úgy lett négy napos, hogy még akkor is marasztalták vendéglátói. Mivel pont péntekre esett a visszaindulás ideje, nem értették, hogy miért kell sietnie, hiszen úgyis hétvége következik. Pók ecsetelte, hogy ilyenkor van a legtöbb dolog a csárdában, végül megjegyezte:- Maguknak is biztos van tennivalójuk szombat, vasárnap!- Nincsen nekünk semmi.- De akkor mivel töltik el az időt?- Beszélgetünk, ápoljuk a hagyományokat. Külön ceremónia volt, ahogyan a csárda zenészeit válogatta Erdély magyarlakta területéről. Mindig magas szinten képzett zenekara volt, néha azért adódott egy-két probléma. Emlékszem olyan prímásra, aki csak „vodkával tudott gyantázni”, meg aztán olyanra is, aki a Mátyás-pincébe képzelte magát bérfizetéskor. Még egy gondolat Erdéllyel kapcsolatban: gyanítom, hogy a középiskolai irodalomtanárok zöme zavarba jönne, ha meglátná Józsi Erdélyből származó novella- és verses-kötet gyűjteményét. Nem csak vásárolta, olvasta is azokat. Általában elmondható, hogy Pók naprakész tájékozottsággal rendelkezett. Reggel 8 óra körül szertartás jellegű újságolvasás volt a program. Ha ügyes és számító ember akart találkozni vele, ilyenkor próbált „betámadni”. Az más kérdés, hogy kereshette őt az atyaúristen is, amíg nem fejezte be az újságolvasást, gyakorlatilag ügyet sem vetett rá. Ennek alapvető oka az volt, hogy őt általában olyanok keresték, akiknek ötletre, tanácsra, segítségre volt szükségük, nem pedig olyanok, akik Póknak lehettek volna hasznára. Kivételt mindössze az ilyenkor beeső futballisták jelentették. Az ő kedvükért hajlandó volt még a Nemzeti Sport tanulmányozását is felfüggeszteni, figyelemmel és hangos nevetéssel nyugtázta a munkahelyi, illetve öltözői sztorikat, gyakran ’’kontrázta” azokat. Többször beszéltünk arról, hogyan befolyásolná az üzletmenetét, ha újra megnyílna Sóstón a fürdő. A 80-as évek rendkívül felkapott, kedvelt, megfizethető strandja volt ez. Általában nyári délutánokon - munkaidő után - 2-300 halasi töltötte ott az idejét. Hely bőven volt, a víz minőségére sem volt panasz, egyetlen olyan esetről sem hallottam, hogy bárki is fertőzést kapott volna. Aztán - mint derült égből a villámcsapás - jelentkezett a tisztiorvosi szolgálat... Az általuk mért értékek alapján azt gondolná az ember, hogy fokozott életveszély uralkodik a tó mentén. Balszerencsére a horgászok éppen kéznél voltak, így nem lett „városi ügy” a tó bezárásából. Egyébként úgy tudom, hogy azóta kiderült, hogy az EU szabványnak bőven megfelel a vízminőség, csak a magyarnak nem... A csatlakozás után a probléma igazi „fából vaskarika” lett, de különösebben azóta sem kapta fel a média. Azt észrevettem, hogy a „Fürödni tilos!” táblát, „A fürdőt mindenki csak a saját felelősségére használhatja” feliratra cserélték ki pár évvel ezelőtt. Mindenesetre tény, hogy akármilyen kiírás is volt érvényben, nyaranta minden nap 20-30 bátor (!) ember, dacolva a fokozott fertőzés - illetve rendőrveszéllyel múlatta ott kellemesen az időt. Miután hasonló szórakozásért pár kilométerrel távolabb kemény forintokat kellett volna leszurkolni, teljes mértékben megértettem őket.
