Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 3. - Thorma János Múzeum könyvei 30. (Kiskunhalas, 2009)
Történelem - Tóth Ferenc: Emlékezés Gulyás (Pók) Józsefre
306 Tóth Ferenc már 7000 körül lehet) és mindenki azt és annyit ehet és ihat, amennyit akar. Természeten az étel mennyisége a leadott létszámnak volt megfelelő, de az italfogyasztás nem volt kalkulálható. Egy 200 fős csapat például akár 30-40 liter minőségi töményt is benyakalhat, ami beszerzési áron is 200 ezer körül volt akkortájt. Ha ehhez hozzászámoljuk a főétel, desszert, savanyúság árát, no meg az éjféli malacsültet, jó ha százezer maradt. Ezért a pénzért legalább 20 ember dolgozott 24 órát, nem is beszélve az elhasznált villany, gáz, víz áráról, illetve az ilyenkor gyakran előforduló töréskárokról, egyéb sérülésekről. De a tapasztalat egészen mást mutatott. Biztos a nyári meleg hatására is, de a vacsora után (kb. 22 óra) már elsősorban üdítő és ásványvíz fogyott, illetve bor és sör szolidan. Többször hosszabban beszélgettünk Pókkal erről, azt mondta, hogy neki nem a szombat estékkel, hanem a vasárnap délutánokkal van baja. Akkor szokták ugyanis rendezni a számlát. Nem tudom, hogy most mi a divat, de régebben Józsi csak előleget kért, számolva az „előre nem látható” kiadásokra és - gondolom - nem akart mindenért külön fizettetni. Szóval vasárnap délután. Enyhe másnaposság, kissé borgőzös lehelet. Érkezik az örömapa.- Gulyás úr, jöttünk rendezni a tartozásunkat!- Üdvözlöm önöket, kész a számla, remélem elégedettek voltak.- Hogyne, hogyne, bár volt egy ki gondunk.- Mire tetszik gondolni?- Nos minden finom volt, csak éppen a sógoromék rántott szelet helyett párizsit kaptak, a velem szemben ülő vendégek uborkasalátáján nem volt tejföl, és a mama kávéját hidegen hozták ki. Úgy gondoljuk, ezért kicsit levonhatunk az árból.- Utána fogok nézni a panaszuknak, de miért nem tegnap reklamáltak?- Egyrészt nem akartuk rontani a hangulatot, másrészt tulajdonképpen csak a mai ebédnél derültek ki ezek a dolgok. Pók be a konyhába, öt perc múlva vissza:- Azt mondják a pincéreim, hogy az ablak mellett ülő urak maguk kérték, hogy cseréljük ki a rántott szeletet párizsira, az uborkasaláta mellett külön volt a tejföl, a mama kávéja pedig nem lehetett hideg, mert ő nem is kért.- Mindegy Gulyás úr, nekünk ezért kártérítés jár, legalább 10 %. Ha ezt ön nem fogadja el, megyünk a bíróságra. A reklamáló nem volt tisztában azzal a számára örvendetes ténnyel, hogy ő a szerencse fia. Mert ha nem az lenne, akkor Pók ott helyben leütötte volna. Talán ha nincs még túl a negyvenen, és kevésbé mérlegel, meg is teszi. Most pedig káromkodott halkan egyet, és legyintett. Inkább hagyta annyiban a dolgot. Azt a tanulságot vonta le ebből az esetből, hogy közölte a továbbiakban a jelentkezőkkel: reklamációt csak ott és akkor helyben fogad el. Ennek persze feltétele volt, hogy Póknak is ott kellett lenni. Ennek ellenére is előfordult, hogy a vasárnapi számlakiegyenlítésre a násznagy már eleve jogásszal érkezett... Az első NB Il-es meccsünkre 2000 őszén Szigetszentmiklósra utaztunk. Nem akartam a csapat buszára felszállni. Egyrészt nem tudtam, hogy hány szabad hely van, másrészt pedig jelenlétemmel nem akartam zavarni őket. Később persze számtalan alkalommal utaztam velük. Elhatároztam, hogy saját autóval fogok menni. Szóltam Lukács Jánosnak is, hogy tartson velem. Dél körül indult a csapat a klubház elől, én - úgy gondoltam - bőven ráérek fél kettőkor startolni. Egy órára kimentem a pályája, itt volt megbeszélve a találkozó Jánossal. Harkai Peti fogadott, és nem értette, hogy miért akarok külön autóval menni, mikor ők ketten fognak utazni Pókkal, a VW Transporterbe bőven beférünk. Józsi nem szólt egy szót sem. Nézegette az igazolásokat, a sportorvosi engedélyeket ellenőrizte, lapozgatta a Nemzeti Sportot. Negyedórával később hirtelen megindult, bezárta az iroda ajtaját, és Harkai! felkiáltással beszállt az autójába.
