Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 3. - Thorma János Múzeum könyvei 30. (Kiskunhalas, 2009)
Történelem - Tóth Ferenc: Emlékezés Gulyás (Pók) Józsefre
Emlékezés Gulyás (Pók) Józsefre 307 A KFC MB-II-es csapata 2000-ben. Felső sor balról: Kuklis Pál, Kasza Gábor, Kiss János, Gulyás József edző, Velez Attila, Kiss Róbert, Kiss Péter. Középső sor: Lengyel Péter, Kárász Zsolt, Szemerédi Imre, Rádi Zoltán, Szénási Csaba, Verba József, Bimbó Antal, Vasúth. Ülnek: Kurucsai Milán, Mészáros Tibor, Abrahám László, Sziics Norbert, Kovács János, Herczeg Róbert. Mi ott álltunk 10 méterre tőlük és fogalmunk sem volt, hogy mi következik. Legrosszabb esetben elmegyünk saját autóval. Józsi beindította a motort, felénk sem nézett, kitette a bal indexet. Peti átlátta a helyzet fonákságát és kiszólt:- Na mi lesz, meddig várjunk? Szánjatok már be! Beszálltunk. Azóta sem tudom és nem is fogom tudni, hogy Pók otthagyott volna-e bennünket. Kétségtelen, hogy nem ő ajánlotta fel a lehetőséget... Az út kellemes társalgással telt. Dunaharasztiban Józsi hajszál híján elbombázott egy teljes mértékben szabálytalanul elékanyarodó kerékpáros nőt, majd Szigetszentmikóson újabb mér- gelődés következett. Odaérkeztünk és nem találtuk a pályát. Pók, aki valamilyen fantasztikus adottságtól vezérelve, minden futballpályát semmi perc alatt megtalált, ezúttal elkeveredett. Kétszer kérdeztük meg a helyes irányt, ennek megfelelően ugyanannyiszor kerültük körbe Szigetszentmiklóst. Érdemes lett volna lejegyzetelni, hogy Józsi - útkeresés közben — milyen monológot adott elő. Volt abban számos felkiáltó és felszólító mondat, földöntúli teremtvények szexuális életére utaló kitételek, különböző szintű szigetszentmiklósi városi vezetők és a rokonságukra vonatkozó nem túlságosan hízelgő jelzők. De sohasem ismételte önmagát... A pályát végül persze megtaláltuk. Miként utólag kiderült: kár volt: 1-0-ra kikaptunk a bemutatkozó mérkőzésünkön egy nálunk cseppel sem jobb csapattól... Visszafele már nem sok szó esett köztünk. Este 9 körül fáradtan és csalódottan érkeztünk meg Kiskunhalasra. Néhány héttel később egy szombat esti lakodalomba 11 óra körül estünk be. Vácról j öttünk, 4-0-ra kaptunk ki az egykori bajnok otthonában, villanyfényes mérkőzésen. Pók nagyon mérges volt, hiányolta a csapatból a bátorságot, a kurázsit, haragudott a 16-oson belüli szerencsétlenkedéseikért. Leültünk a csárda felőli oldalon egy padra, a túloldalon tombolt a lagzi. Iszo
