Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 3. - Thorma János Múzeum könyvei 30. (Kiskunhalas, 2009)
Történelem - Tóth Ferenc: Emlékezés Gulyás (Pók) Józsefre
302 Tóth Ferenc mag mellett mindig legyenek olyanok is, akik szó nélkül cipelik a zongorát, és ezt a szituációt szó nélkül elfogadják. Pontosan tudta, hogy az edzéseken nem követelheti ugyanazt a harminc fölöttitől, mint a húsz alattitól. Tóth János az 1990-91-es idényben volt a kiskunhalasi csapat edzője. Nála szakmailag képzettebb edző kevés ül a mai NB I-es kispadokon. Kollégám volt a II. Rákóczi tanáraként. Napjainkban a Testnevelési Egyetemen tanít. Kiskunhalasi edzősége idején nem találta meg a közös hangot a csapat húzóembereivel, akik félév után átigazoltak a Spartacusba, a Ganz SC pedig kis hiján kiesett. Sz. Kovács Tibi 26 évesen már „öregnek” érezte magát, hogy aztán 34 évesen kulcsember legyen Pók megyebajnok csapatában... Senki sem hiszi komolyan, hogy az eltelt nyolc év alatt frissebbé, vagy strapabíróbbá vált volna. Pók rendet tartott az öltözőben és azon kívül is, egész tevékenységének lényegét a fegyelem jelentette. Ennek alapját a sajátos stílusa képezte. A legkevésbé sem érdekelte, hogy a bírálat tárgya kétgyermekes családapa, vagy középiskolás suhanc, diplomás mérnök, vagy 8 osztályt végzett segédmunkás. Én is meglepődtem, hogy mindezt olyan jól tűrték a bírálatok alanyai, sőt ebből még hasznot is tudtak kovácsolni. Lelkileg megacélosodva számtalan esetben fordítottak hátrányból a pályán. Fontos szerepe volt Pók szakmai tevékenységében a mérkőzéseket követő esti vacsoráknak. Ilyenkor már általában lecsillapodtak a délutáni indulatok, mindenki higgadtabban értékelte az eseményeket. Az étkezések vége felé, amikor még nem távoztak el a vidéki játékosok, Józsi körül csoportosult a társaság. Ő nem kerített nagy feneket a véleményének, de határozottan, köntörfalazás nélkül adta elő azt. Arra ügyelt, hogy sosem annak a játékát elemezze, aki éppen kiment a mellékhelyiségbe. Szemtől szembe, mellébeszélés nélkül. Persze, hogy nem esett jól ez a „címzettnek”, de ez így volt tisztességes. Megadta a reflektálás lehetőségét. Kapusaival különösen szigorú volt.- Mit szerencsétlenkedtél a gólvonalon, amikor az öt és felesen pattogott a labda a gól előtt?- Józsi, egyszerűen annyian álltak előttem, hogy nem fértem a labdához.- Szégyelld magad, ha harmincévesen még ki lehet zárni téged! Egy kapus ilyenkor nem néz sem istent, sem embert, ha kell letarol mindenkit, de a labdát megszerzi! Józsi szakmai munkájában mindig igényesen választotta meg segítőit. Előbb Csáki Öcsi, majd 1999-től Harkai Peti követte utasításait fenntartás nélkül. Kis Peti személyében olyan embert talált, aki az ificsapat irányítása mellett, a felnőttcsapat munkájába is eredményesen bekapcsolódott. Ahogyan haladt előre a csapat, úgy bővült a szakmai stáb is. Velez Attila és Kószó László pályaedzőként gyakorlatilag levette Pók válláról az edzések terheit, Józsinak csak akkor kellett közbeszólni, ha „rendszabályozni kellett”. Fontosnak tartotta, hogy a játékosok izomzata mindig megfelelőn laza legyen. Az edzések elmaradhatatlan és rendszeresen ismétlődő eseménye volt a nyújtás, majd az öltözőbe vonulva gyúrás következett. Nem tette ugyan kötelezővé, de a fiúk zömmel éltek a lehetőséggel, Kiss Csaba gyúró nem unatkozott. Ha a sérült játékos játékra jelentkezett mindig fenntartásai voltak, nagyon félt a „rásérüléstől”. Ezt egyik-másik csapattag nehezen értette meg. A hazai bajnokik előtt Pók reggel kiment szemrevételezni a pályát. Előző nap már megvolt fejében a kezdőcsapat, ezen csak a legritkább esetben változtatott. Legalább két órával a meccs kezdete előtt már a klubház irodájában üldögélt. A feszültséget úgy vezette le, hogy az NB I. utolsó fordulójának eredményeit elemezgette szinte minden betérővel. Néha olyan érzésem volt, hogy a Nemzeti Sportban tudósított minden mérkőzést látott, pedig ez fizikai és technikai képtelenség lett volna. Ritkán elment egy-két első osztályú mérkőzésre, de azok színvonala rendre elvette a kedvét a további meccslátogatástól. A Vasas volt a kedvence, csak éppen az ő Vasasában még Mészáros Bubu röpködött a kapuban, Müller Sanyi irányított, és Várady Béla rugdosta elöl a gólokat. Az utódokról mondta: „Még azt sem igen érdemlik meg, hogy beenged
