Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 3. - Thorma János Múzeum könyvei 30. (Kiskunhalas, 2009)
Történelem - Tóth Ferenc: Emlékezés Gulyás (Pók) Józsefre
Emlékezés Gulyás (Pók) Józsefre 301 kor beléptem. Éppen Nejlont (Ábrahám Lacit) provokálta, a téma valamilyen nőügy volt. Aztán következett a szombat esti események elemzése (vasárnap délután volt a meccs), ki volt diszkóban, ki fogyasztott alkoholt és így tovább. Vártam, hogy mikor kerül már szóba a taktika. Hát azt várhattam. Öt perccel a kezdés előtt Pók még mondott néhány szót a bíróról (tavaly „elvezette” a Vadkert meccseit, azóta fagyizni sem mer megállni ott), majd indulás kezdéshez. Az abszolút kétesélyes meccsen egy felszabadult, sokat futó Kiskunhalas 6-0 -ra győzött. Mi volt Pók titka? Lehetne frázisokat pufogtatni. Elszántság, hit, bizalom, szakmai alázat stb. A válasz ennél sokkal egyszerűbb: az egyénisége! Több edzőt láttam „pályaközelből” dolgozni. Figyeltem az edzéseiket, a csapatösszeállítási szempontjaikat, értékeléseiket és eredményességüket. Ezek alapján bátran ki merem jelenti: az edzői tevékenység sikerének titka ezen a szinten: 90 %-ban pedagógia, pszichológia, szakma (nagyjából egyenlő arányban), a maradék 10 % pedig az egyéb kategória (szerencse, bíró, forma stb.). Hogyan nézett ki mindez Józsinál? Tudtommal a klasszikus pedagógiához annyi köze volt, hogy a vendéglátós tanulók vizsgáján bizottsági tag volt. A többi ösztönösen jött. Említettem már, hogy minden játékost - valamilyen szinten — barátként kezelt. Néhányan persze ezt nem megfelelően értelmezték. Dávid megbízható, jó kapus volt. Amikor ideigazolt, Pók bevállalta főiskolai tanulmányainak egy félévét, pontosabban a tandíjat. A bajnokság végén Dodó úgy gondolta, hogy - miután megfelelően teljesített - a tandíjra továbbra sem lesz gondja. Józsi hallani sem akart erről. Dodó intelligens emberhez méltóan próbált érvelni, teljesen hiába. Az irodából kijövet hozzám fordult.- Nem igaz, hogy Pók ennyire garasos! Egyetlen meccs sem ment el rajtam, mindent megcsináltam amit vállaltam. Beszélj már vele! Tettem egy bátortalan kísérletet, aminek sikerében egy másodpercig sem bíztam. Ennek megfelelő lett az eredménye is. Neki ott, akkor Dodó ennyit ért. A játékosokkal való egyezkedés egyébként mindig „feküdt” Póknak. Szinte fillérre pontosan tudta, hogy a környéken mennyit szoktak ígérni. Hangsúlyozom: ígérni! A kifizetésekre ugyanis csak a legritkább esetben került sor. Gyakran emlegette, hogy az egyik közeli település évek óta úgy igazol, hogy fut-fát beígérnek, majd az egy hónapi járandóság folyósítása után lemond a vezetőség, és az új már hallani sem akart a régi egyezségekről. A futballista pedig nem nagyon tudott ugrálni, mert az átigazolási időszak lejárt. A bajnokság végén aztán „csepegtettek” egy kicsit, hogy jobb szájízzel menjenek el a fiúk a nyári szabadságra. Pók megvalósította a „nem ígérünk sokat, de azt megadjuk” elvet. Ennek aztán rövid időn belül híre is ment a megyében, akik idejöttek, nem aggódtak az ígéretek realizálása miatt. Volt aztán Póknak egy másik - sajátságos - igazolási trükkje is. Elsősorban a csárdában hallott információk alapján - mindenki, aki a megyében a futballhoz kötődött igyekezett úgy szervezni utazásait, hogy a Sóstó csárdát legalább egy kávé erejéig útba ejtse - pontosan tudta, hogy ki szerezhető meg a szezon végén. Mondok néhány példát. A játékos válófélben volt, rendszeresek a balhék otthon, mindkettőnek jobb lenne, ha távolabb lennének egymástól. Esetleg olyan is adódhatott, hogy valamelyik labdarúgó munkanélkülivé vált. Pók tudta, hogy a volt munkahelyen kívül semmi nem kötötte ahhoz a településhez, ahol játszott, persze, hogy megkereste. Az ifísták idecsábításánál a helyi középiskolákkal való jó kapcsolatával tudott „operálni”. Ami a szakmát illeti... Maga Pók sohasem volt egy jó labdarúgó. Roppant lelkes, de még megye kettes szinten is csak középszerű futballistának számított. Már maga a fizikai alkata sem volt „focistának való”, a gyorsaságot, fordulékonyságot testi erejével próbálta ellensúlyozni. Ha a futballtudása nem is volt meg, de az önkritikája igen. Soha nem példázódott a saját eredményeivel, tökéletesen elfogadta, hogy olyan csapatot dirigál, amelynek tagjai többet tudnak annál, mint amit ő valaha is tudott. Kínosan ügyelt arra, hogy a technikailag magasan képzett
