Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 3. - Thorma János Múzeum könyvei 30. (Kiskunhalas, 2009)
Történelem - Tóth Ferenc: Emlékezés Gulyás (Pók) Józsefre
Emlékezés Gulyás (Pók) Józsefre 299 A vezetőség lemondott, a játékosok eligazoltak, mindenki menekült a süllyedő hajóról. 1995 januárjában Lukács János vezetésével felállt egy új vezetőség. AII. Rákóczi igazgatói irodájában volt egy megbeszélés, aminek a célja elnökségi tagok felkérése volt. Hát mit mondjak? Nem volt nagy tolongás. Végül aztán úgy-ahogy összeállt egy elnökség, amikor a szintén jelenlevő csapatkapitány, Dózsa Zsolt felvetette Pók nevét. Senki sem ellenezte, a hiba csupán az volt, hogy Józsi akkor éppen valahol a Tátrában síelt. Márpedig az ő beleegyezése nélkül nem igazán korrekt dolog egy ilyen megbízatást rátestálni. Zsolti azt mondta, hogy írjuk be Józsi nevét is az elnökségi tagok közé, majd ő megbeszéli vele ezt az egész felkérést, nem lesz gond. Az első a februári edzőmeccsen találkoztam Pókkal. Én az ifícsapat edzője voltam, de természetesen akkor a felnőtt csapat problémái is legalább annyira foglalkoztattak, mint a fiataloké. Ha ugyanis az első csapat kiesik, rosszabb esetben megszűnik, ugyanez a sors vár az ifikre is. Pók Szabó Miska edző mellett állt végig, néha dicsért, illetve korholt egy-két játékost, de különösebben nem foglalt állást. A meccs végén Misi az öltözőben értékelt, mi pedig a klubház előterében ültünk le néhány szóra. Lukács János ecsetelte röviden a klub anyagi lehetőségeit. Egymillió forintos jogos (akkoriban ez az összeg egy átlagos kétszobás lakótelepi lakás ára volt) követelése volt a klubnak az előző klubelnökkel szemben, amit aztán a bíróság meg is ítélt, de az ítélet a magyar polgári jog anomáliájainak következtében azóta sem végrehajtható. Később aztán Pók vette át a szót:- Láthatjátok, hogy ez a csapat nagyon vékony. Kell egy jó kapus, centerhalf, bal oldali futó, meg elől, aki érzi a kaput. Úgy gondoltam... Sorolta: Szabó Miska hozza Majsáról Huszkát és Kamarát, jön Szemerédi Garáról, Posgay Mikivel intézünk két ügyes erdélyi gyereket, Ambrus visszaigazol Pestről, megnézzük azt a karcagi fiút is akit a Tóth Feri ajánlott. Fogalmam sem volt, hogy mindezt hogyan gondolja. Egy vidékről ideigazoló játékosnak szüksége van lakásra, munkahelyre, némi anyagi ösztönzésre. De miből? Elintézte. Mire a bajnokság elkezdődött, már helyükre kerültek a dolgok. Eleinte azért a pályán még döcögött a játék, de a végére nagyon belejöttek a fiúk. Szabó Miska remekül értett a játékosok nyelvén, és Józsival is megtalálta a közös hangot. A bajnokik után este vacsora volt a csárdában. A minden igényt kielégítő étkezés után fröccs és sör mellett értékeltük a mérkőzéseket. Miskán kívül Pók mondta el minden esetben a véleményét. Félelmetes türelemmel tudott beszélni. Ritkán „ment neki” bármelyik gyengén teljesitő játékosnak, de akkor nagyon. Gyanítom, hogy Pók soha nem tanult pedagógiát vagy pszichológiát, de hogy mindkettőhöz ösztönösen jobban értett, mint a gyakorló tanárok zöme, ebben biztos vagyok. Minden játékoshoz megtalálta a megfelelő hangnemet. Néha bírálatával messze túllépte a becsületsértés általánosan elfogadott szintjét, de ezt olyan meggyőződéssel és elszántsággal tette, hogy a szenvedő alanynak legfeljebb a bólogatás- ra maradt lelkiereje. A bajnokság végén aztán kiderült, hogy nem volt haszontalan a jogos kritika: bennmaradtunk! A nyári pihenő nagy része azzal telt el, hogy készülődtünk az őszi szezonra. Egyre többet kellett kimennem a csárdába, Józsival napi kapcsolatban voltam. Azt vettem észre, hogy anyagi és személyi kérdésekben a szálak már szinte kizárólag nála futnak össze. Elképzeléseit csak Lukács Jánossal egyeztette, aki természetesen egyetértett a klub javát szolgáló tervekkel, döntésekkel. A nyári alapozás edzőmeccseit már Pók kötötte le, ő tárgyalt az ideérkező új játékosokkal, próbált támogatókat szerezni. Gyakorlatilag felvállalta a teljes elnökség feladatát. Aki valamennyire járatos ilyen dolgokban, tudja, hogy ez legalább 5-6 ember munkája lenne, nem beszélve arról, hogy egyik feladat hálátlanabb, mint a másik. Őszre aztán háromszemélyesre redukálódott az elnökség: Józsi mellett már csak Lukács János maradt a csapat mellett, kísérte el idegenbe őket; Posgay Miki is eljárt a meccsekre, de az
