Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 3. - Thorma János Múzeum könyvei 30. (Kiskunhalas, 2009)

Történelem - Tóth Ferenc: Emlékezés Gulyás (Pók) Józsefre

298 Tóth Ferenc Megfordultam, és a bejárat felé néztem. A belépő fiatal, széles vállú, mosolygós tekintetű férfira a legkevésbé sem illett az elhangzott becenév. Csak jóval később tudtam meg, hogy a kü­lönlegesen álló metszőfogai miatt ragadt rá, amikkel ugye „ki tudja harapni” a pókot a sarokból. A többiek bemutattak neki, köztünk foglalt helyet. Rövid idő alatt rájöttem, hogy ő a presszó üzemeltetője, sőt tulajdonosa is. Feltűnt, hogy milyen harsány nevetése van, szinte mindegyik futballistához intézett egy-két csípős, humoros megjegyzést, ám azon is kifejezetten szórakozott, amikor azt visszakapta. Kiderült, hogy ő maga is futballozik nagypályán, bár ak­kor még nem tudtam, hogy ezt Jászszentlászló színeiben teszi a megyei III. osztályban. Nagyon gyorsan elrepült a következő egy óra. Elmúlt már éjfél, amikor szedelődzködni kezdtünk. Né- hányan még magukhoz vettek egy-egy üveg sört (hosszú az út hazáig), és szép lassan elindul­tunk. Nekünk Ferivel legalább fél óráig tartott az út a Majsai úti kollégiumig, mivel természete­sen sorompót is kaptunk. A következő években ritkán találkoztam Pókkal. Utcán évente egyszer-kétszer összefutot­tunk, de a kölcsönös üdvözlés mellett megmaradtunk a mi újság? szinten. Biztos voltam benne, hogy ő nem emlékszik a nevemre, hiszen én sem tudtam az övét. Arra pedig képtelen voltam, hogy Póknak szólítsam; egyszerűen morbidnak és sértőnek éreztem volna ezt. így érthető, hogy nem akadt mondanivalónk egymásnak. Később hallottam, hogy a Park áruháznál valamilyen balesete volt. Az ezerkettes Zsigulijával egy kerékpáros asszonnyal ütközött, már nem emlék­szem, hogy mi lett az eset következménye. Egyébként remek érzéke volt az autóvezetéshez, de a kezdő sofőröknek biztosan nem állítanák példaképül. Szenczi Lajos (Halas TV) mesélte, hogy egyszer Pók hazahúzta Sikondáról a lerobbant Fiat 500-asával olyan tempóban, hogy ha „lábon jött volna” sem ér Kiskunhalasra annyi idő alatt. Itthon aztán, amikor Lajos kiszállt a vontatott autóból, úgy érezte: újjászületett! Pókból a minimális félelemérzet is hiányzott akko­riban. Később - nem tudom, hogy azért-e, mert gyermeke született, de — lehiggadt. A 90-es évek elején hallatott újra magáról, hiszen átvette a Sóstó csárda üzemeltetését. Be­vallom, akkor tudtam meg - a híradást olvasva -, hogy Pók valójában Gulyás József. A Sóstó csárdát nem értettem. Meggyőződésem volt, hogy a Tavasz tisztes jövedelmet biz­tosít Józsinak. Ráadásul a 90-es évek fiataljai már anyagilag sokkal jobban voltak elengedve otthonról, mint elődeik Mivel továbbra is ők jelentették a Tavasz törzsközönségét, feltételez­tem, hogy a napi forgalom meghaladja egy jól kereső ember havi jövedelmét. Úgy tippeltem, hogy a Sóstó csárda üzemeltetési költsége többszöröse a Tavaszénak, ennek megfelelően a be­vételnek is hasonló nagyságrenddel kellene bírnia. Mint az életben már oly sok esetben, ezúttal sem nekem lett igazam. Az addig csak vegetáló csárda elkezdett ezerrel pörögni. Egyre több embertől hallottam, hogy barátaival, rokonaival ott vacsorázott, a régebben kihalt parkolóban is gyűlt a járművek száma, majd a városi vezetés is szívesen vitte oda a testvérvárosi kapcsolatait. Feltűnő volt a személyzet átlagéletkora: kevéssel lehetett húsz felett. Pókon a változás legkisebb jele sem volt felfedezhető. Farmer, póló, régi Zsiguli. Emlék­szem egy kispályás focimeccsre az ÁMK-ban. Pók nem játszott, de ő irányította a csapatát, amely tele volt vendéglátósokkal. Azt nem tudnám megmondani, hogy milyen utasítások hang­zottak el a kispadról, de azt tanúsíthatom, hogy Pók olyan lendülettel látta el a feladatot, mintha az élete, a vagyona, a jövője lenne a mérkőzés tétje. Tette mindezt úgy, hogy — ha nem is min­den esetben irodalmi stílusban, de rendkívül szellemesen — a környezetét is szórakoztatta. Csodálkoztam, hogy a KAC-Medosz, majd később a Ganz SC mérkőzésein sem látom a né­zőtéren. Később megértettem, hogy ennek oka nem a futball iránti közömbösség, hanem sokkal inkább a személyes érdekeltség hiánya volt. 1994 őszén aztán fordulópont következett be a város első számú labdarúgó csapatának tör­ténetében, majd - ennek következményeként - Józsi életében is. Történt, hogy a Ganz SC egy gyászos idényt produkált, és mindössze 3 ponttal rendelkezett a félévi bizonyítványosztáskor.

Next

/
Thumbnails
Contents