Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 3. - Thorma János Múzeum könyvei 30. (Kiskunhalas, 2009)
Történelem - Végső István: 1944-es karácsonyi bombázás Kiskunhalason. Nácik vagy szovjetek támadták városunkat szenteste?
1944-es karácsonyi bombázás Kiskunhalason 287 írt a helyi újság: ,A Kálvária mellett hatalmas bombatölcsér néz ránk. Körülötte megtépázott, bezúzott ablakok. (...) A Bíbor utca nagyon csúnya képet mutat a ragyogó holdfényben. Behívnak az egyik ház kertjébe bennünket. Egy 10-12 méteres átmérőjű gödör. Alján fölfakadt talajvíz. Az 5-6 méterrel odébb ásott, födött óvóárokban a házigazdát épségben húzta ki felesége a ráomlottföld alól. (...) A régi református temető bejáratánál Beke Pál és Bucsi Gábor lelte halálát. Felismerhetetlenségig apró darabokra tépték szét őket a tőlük 1-2 méterre becsapódó bomba szilánkjai. A Hajnal utcában további két bomba talált egy-egy házat. Ember életbe hála Istennek nem esett kár. A Kossuth utcai Hangya épület s a szemközti Schwacrz-féle ház a romok benyomását kelti. A Szegedi úton Bakos János fuvarost házában érte halála. Feleségét és egy kislányt szállítottak könnyebb sérülésekkel kórházba,”18 A szerencsétlenül járt embereket a lakosság azonnal kisegítette adományaival és lakás felajánlásaival. 1945-ig mintegy 92 lakást ajánlottak fel számukra, ám, mint ahogy erről a Halasi Hírek beszámolt ezek közül „mindössze 20-at vettek igénybe. Ezt az magyarázza, hogy rokonoknál, jó ismerősöknél kerestek menedéket és sokan félve a további bombázástól, tanyára költözködtek.”19 Városunkat még háromszor támadták meg a második világháború lezáródásáig a levegőből. 1945. február 20-án délelőtt 9:30 körül német légitámadást kapott a Schneider Cég telepe, ahol négy szovjet katona meghalt.20 1945. február 21-én a vasútállomáson várakozó vonatokra német vadászgépek lőttek, a halálos áldozat egy kispesti diák volt.21 Az utolsó ellenséges bombatámadás 1945. március 18-án érte, amikor 12 személy vesztette életét.22 A fentiekből is jól látható, hogy városunkat a viszonylag nagy méretű magyarországi légi támadások nem mennyiségileg érintették igen rosszul.23 A karácsonyi bombázás revíziója Nézzük először a visszaemlékezők, szemtanúk, kortanúk emlékeinek fontosabb momentumait. A legtöbben arra emlékeznek, hogy 1944 nyara óta „fényes hasú” gépek százai repültek el időnként, nagy zajjal a légtérben. A végzetes karácsony estén világítógyertyák hullottak alá, és hosszú időn át estek a bombák az égből, stratégailag, hadászatilag közömbös helyekre. Kísérletet tettünk, hogy a szemtanúk segítségével rájöjjünk, az említett, közszemlére tett bombadarabok származására. A fellelhető adatbázisokból német, amerikai, szovjet bombatípusokat mutattunk meg. 8 szemtanúból 5 nem német típusra mutatott, 2 fő nem tudott, nem akart válaszolni. Egy szemtanú volt csupán, aki szerint német felségjelzést látott egy a református régi temetőben talált repeszen, így ő a német verzióhoz ragaszkodott.24 Ha meglennének a városháza előtti „elrettentésre” szánt darabok, abból egy tűzszerész, tapasztalt roncskutató gyorsan megállapíthatná, hogy kik is dobták le azokat, igaz-e a németekről szóló verzió. A visszaemlékezések közül egy volt, amely igazán eltért a többitől, mivel részben friss információkat tudott azokban a napokban a szovjetektől. A külterületi részen élő család lengyel menekült famíliát fogadott be a világháborúban, akik közül a férfit tolmácsként alkalmazták az oroszok a katonai parancsnokságon. így a két háznép együtt élte meg a rettenetes éjszakát. Másnap viszont a lengyel hontalan munkája végeztével elárulta a befogadóinak, hogy december 25-én hatalmas felfordulás és heves telefonálás, táviratozás volt egész nap, ahol magyarázatot követelt az itt lévő szovjet egység, hogy miért bombázzák őket a saját repülőik. Ez a döbbenetes vallomás talán a leginkább meggyőző, amit kortanú adott ebben az ügyben, de természetesen ennek írásbeli vagy más formájú rögzitése nem ismert. Ráadásul a lengyel család a világháború végén hazája felé való vo- natúton repülőtámadás áldozata lett.25 Lássuk azonban, amiről biztos történeti, hadtörténeti forrásaink vannak, amikből kideríthe- tőek, hogy mi is történhetett valójában 1944. december 23-án Kiskunhalason az esti órákban. Aki ismeri az ország területén zajló második világháborús hadműveleteket, az tudja, hogy
