Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 3. - Thorma János Múzeum könyvei 30. (Kiskunhalas, 2009)
Történelem - Cseri Gábor: Halas a Magyar Rádióban az 1930-as évek elején
280 Cseri Gábor Kunság lakói kezdetektől, a betelepüléstőlfogva kiváltságosak voltak, mi mai utódaik önérzetén ma is meglátszik. E területek, s városok nem tartoztak bele a vármegyékbe, hanem külön kerületeket, districtusokat alkottak. Bíráskodás, törvénykezés tekintetében közvetlenül a nádor alá tartoztak, ki egyúttal „ a kunok bírája ” címet is viselte. Székjeik kapitányait s melléjük a 12 tanácsost maguk választották szabadon. Egyébként kiváltság dolgában ugyanazokkal a kiváltságokkal és előjogokkal rendelkeztek, mint az ország többi magyar köznemesei, úgyhogy röviden azt mondhatnánk, hogy minden kun nemes ember volt, aki adót nem fizetett, csak honvédelemre köteleztetett. Ha Kiskunhalas múltjának rövid ismertetéséhez hozzáfogunk, előre megállapíthatjuk, hogy az lényegében a létért, a fennmaradásért való erős, szívós küzdelem minden kiváltságának ellenére is. Legelső okleveles adat 1408-ból való Kiskunhalas város történetében, mikor is Zsigmond király Boszniából való hazatértében Halason ad ki néhány országos fontosságú okiratot. Ez időben Halas már régen rendes kun székhely, kapitánya és 12 esküdtje van. 1475-ben nagy pestisjárvány pusztít a Kiskunságban, s Halas város lakóit is alaposan megtizedeli, úgyhogy új, szomszéd területekről behívott települőkkel pótolják az elveszett lakosságot. Érdekes, hogy a kiváltságos kunváros a XV. sz. közepétől kezdve a Hunyadiak zálogbirtoka volt, kiknek Albert király zálogosította el, mert várvédelemre 2757forintot sajátjukból előlegeztek. Haláluk után a birtokjog visszaszállt a koronára. A Hunyadiakkal kapcsolattal függ össze annak a nagy csatának a története is, melyet a város felső szélén lévő dombhoz az u.n. „ zöld-halom ’’-hoz fűznek. E domb hantjai alatt nyugszanak ugyanis Mátyás király diadalmas fekete seregének maradványai. E híres zsoldosok Mátyás halála után nem kapván meg bérüket, fosztogatni és rabolni kezdtek, míg végre Kinizsi Pál itt Halas mellett tőrbecsalta seregüket és tönkreverte. Különösen sokat szenved Halas a török hódoltság korában. A városi levéltár tele van török oltalomlevéllel, de másfelől meg tele van olyan feljegyzésekkel, melyek azt tanúsítják, hogy ezek az oltalomlevelek csak arra voltak jók, hogy értük a kiállító basák hatalmas összegeket tegyenek el, de oltalmazó értékük nem sokat használt az átvonuló török csapatokkal szemben.3 Fizetik a sokféle török adót, de az élet- és vagyonbiztonság mégis hiányzik. 1566-ban a szigetvári ostromra vonuló had jobb szárnya, mely krimi tatárokból állott, végigrabolja és elpusztítja csaknem az egész várost. A lakosság egy része a város mellett elterülő nádasok szigetére az u. n. „körtefás sziget”-re menekül, s így talál oltalmat a kegyetlen ellenséggel szemben. Többször vonul keresztül még ezután is török csapat, különösen, midőn Buda török uralma forog már kockán. Közben a sokat szenvedett lakosság közt egyre terjed a reformáció, s 1592-ben már latin iskolát állítanak fel, melyet később továbbfejlesztenek, úgyhogy mikor 1663-ban Apajfi Mihály erdélyi fejedelem, mint a szultán szövetségese az érsekújvári táborba menvén Halason száll meg, nagy elismeréssel nyilatkozik az egyház hitéletéről és iskolája nívójáról. A török uralom alól való felszabadulás után nem sokkal szerencsésebb Halas helyzete, mert akkor meg a Belgrád felé vonuló császári sereg erőszakoskodásától és garázdálkodásától szenved. A török kiűzése után Pest vármegye igyekszik mindenáron magához csatolni Halas városát. Sajnos azonban függetlensége nem sok ideig tart. 1701-ben Kolonics érsek az Újszerzemé- nyi Bizottság elnöke az egész Jászkunságot a Német Lovagrendnek ajánlja fel megvételre, s hiába volt minden tiltakozás, a nádor közbelépése sem használt. Lipót király 1702. március 22.-én 400.000forintért a Német Lovagrendnek juttattja.
